A tett az első, a szó a második – hirdette valamikor a Fidesz, és a szegregáció valóban az a jelenség, amely ellen szavakkal küzdeni kevés, ha nem igazolják tettek. Balog Zoltán – előbb társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárként, majd a humántárca minisztereként – többször elmondta, hogy „a szegregációt minden formájában üldözni kell, hiszen az törvénytelen és romboló hatású, a lehető leghamarabb fel kell számolni”. 

Még azt is hallottuk tőle, hogy a szakértők által egy emberként ellenzett iskolai központosításra azért van szükség, mert „lehetővé teszi egy antiszegregációs intézkedéscsomag kidolgozását is”.

A központosítás megtörtént, az antiszegregációs intézkedéscsomag kidolgozása viszont ott tart, hogy a Balog által irányított rendszer képes négy (4!) gyerekkel elindítani egy osztályt, csak azért, hogy a roma gyerekeket elkülönítsék (szegregálják) a többiektől. Ez történt legutóbb Piliscsabán. Az egészben az a legszomorúbb, hogy hosszú éveken át tartó egyeztetés eredményeképpen a helyiek döntöttek az elnéptelenedett (35-40 tanulóval rendelkező), szegregáló iskola bezárása mellett. Az önkormányzat tekintettel volt a többség tűrőképességére is: nem akarták egyszerre rázúdítani a hátrányos helyzetű gyerekeket a környék iskoláira, hanem fokozatosan, első osztályok indítása nélkül, felmenő rendszerben kezdték meg az előző tanévben az iskola bezárását. Erre jött most az állam. Az önkormányzattól elvett és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak átadott iskola szeptembertől ismét indított első osztályt. Ismétlem: négy gyerekkel! A hivatalos magyarázat: az iskola esélyt kapott a talpra állásra. Az a négy gyerek viszont nem kapott esélyt az elfogadható színvonalú oktatásra, ezáltal nem kapott esélyt a munkára, így nem kapott esélyt a normális életre. Az intézmény az első, a gyerek a második.

Így üldözi Balog Zoltán a romboló hatású szegregáció minden formáját. Jászladányban a Klik a katolikus egyház közreműködésével oldotta meg, hogy a roma gyerekek iskolai elkülönítése fennmaradjon. A miniszter ezekben az ügyekben hallgat. Egyedül akkor szólt, amikor egy jogvédő szervezet beperelte a görög katolikus egyházat, mert az újranyitott egy iskolát, amelyet éppen a szegregáció miatt zártak be korábban. Természetesen nem azért tiltakozott Balog, hogy így megint a többiektől elkülönítve tanítják a roma gyerekeket, ellenkezőleg: fellépett az iskola védelmében.

De hát tudjuk, a nyugdíjvédelem nevében élték fel egy generáció megtakarításait. Abban a világban, ahol minden az ellenkezőjét jelenti, nincs meglepő abban, hogy antiszegregációs intézkedéscsomagnak hívják a szegregáció erősítését. Vagy miért lenne abban ellentmondás, hogy Balog rendszeresen büszkélkedik a magyar uniós elnökség alatt elfogadott európai roma stratégiával? Amiben az áll, hogy az ország egyértelműen elkötelezte magát az iskolai szegregáció csökkentése mellett. Elkötelezte magát, aztán csinálja a fordítottját. A szó az első, a tett a második. A hazugság örök.