Elszakadt a kötél hétfő éjjel a Szabadság hídon, ahol a műegyetemisták és a Corvinus hallgatói mérték össze erejüket az immár hagyományos kötélhúzó versenyen. Tíz hallgató sérült meg komolyabban, volt, akit töréssel vittek kórházba. Kiderült, hogy hibás volt a kötél. Elengedett, pedig hitelesítették. De a verseny előtt valaki végighúzta a földön, ezt pedig a mi köteleink nem bírják.

Na most, ha a corvinusos csapat vitte, akkor teljesen érthető, hogy nem tudtak jó kötelet keríteni. Nem volt rá pénzük. Az egyetemen nemrég azt is bejelentették, hogy takarékossági okokból leállítják a lifteket. Merthogy ettől az évtől kezdve a kormánynak kedvesebb egyetemekkel szemben a Közgáz támogatása negyedével csökkent.

Már maga az is csoda, hogy az egyetem meg tudott maradni. A kormány felsőoktatási pólustervében – vagy mijében – évekkel ezelőtt olyan elgondolások is szerepeltek, hogy feldarabolják, s a különféle karokat odacsapják más egyetemekhez. A kormány politikai tombolásának legelején az is fölmerült, hogy megszűnne a nagy múltú intézmény. Ez a veszély elhárult, de aki az örök hatalom igézetében az elmúlt három évben foglalkozott a Corvinusszal, az vagy belerúgott, vagy könyékkel odább lökte. Csoda-e, ha az ország elitképzésének központjából anyagilag teljesen lezüllesztett egyetemnek nincs pénze jó kötélre? Szemben pedig a favorizált műszakiak...

Ez persze olyan gondolatkísérlet, amelynek hátterében megbúvik az is, hogy a kormány kötelet nem, selyemzsinórt annál inkább küldött az ország jövőjét jelentő felsőoktatásnak. Mi másra juthatnánk abból, hogy eddig úgy csökkentették durván a felsőoktatás finanszírozását, hogy közben zavaros tervek nyomán agyamentmód stadionokat kezdtek építeni. Miért is? Hogy jól ki lehessen lopni a gigaprojektekből az államnak azt a pénzét, amit normális időkben a normális országok – például Finnország, Litvánia meg az észtek – saját ifjúságuk versenyképességének megteremtésére fordítanak. A hazai felsőoktatásnak is megvannak a Felcsútjai. Az egyetemekkel való piti bánásmód lényege az undorító kötélhúzás: ha velünk vagy, hagyunk élni; ha morogsz vagy visszaszólsz, megfojtunk.

De miért van az, hogy az embernek egy kötél elszakadása kapcsán is ilyenek jutnak az eszébe? Nem teljesen normális, hogy nem lehet önmagában szemlélni ezt az esetet sem. Van aztán még az a manapság gyakori verzió, hogy a hétfő éjjeli kötélszakadásról is Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon tehet. Direkt tönkretették a magyar nemzeti kötélverést, az idegen kötelek pedig nem bírják a magyarok szorítását... hagyjuk ezt: fárasztó. Inkább szurkoljunk azért, hogy a lányok és a srácok minél hamarabb meggyógyuljanak. Függetlenül attól, hogy hova húznak.

Jobbulást kívánunk a felsőoktatásnak is, amire azért van remény, mert a szakminisztérium új felsőoktatási koncepciója alapján már többen maradhatnak talpon a kötél végén.

Ki tehet róla?