Még ott sincsenek a kapuban, de máris a koncon marakodnak. Újra és újra nem tudtak megegyezni, képtelenek rá. Bajnai céltalanul ötletel, Mesterházy eltáncol.

A 15 százalék mindenhogy elfogadta volna az ellenzéki miniszterelnök-jelöltet, nem őket kellett megszerezni. A 30-40 százaléknyi bizonytalan szavazóért folyik a harc. De azzal, hogy megint mást akarnak, és látványosan másként akarják, a választásoktól fintorgó tömeget tovább bizonytalanították. Ezek voltak környezetem első reakciói a megegyezés nélküli – külön sajtótájékoztatós – NB II-es meccs után. Melynek tétje elvileg a feljutás lenne. De a bajnokság végéhez közeledve a csapatok cseppet sem erősödtek. Változatlanul nem passzolnak egymásnak a játékosok.

A Fidesz egyfordulós választásán csak az tud labdába rúgni, aki elképesztő karizmával söpör végig az országon. Bajnaiban és Mesterházyban nincs meg az a tűz, mint az elnyűhetetlen, a Fidesz agyára menő Tétényi Évában, nincs az a magabiztosság, mint a szegedi polgármesterben, Botka Lászlóban, s hiányzik belőlük Gyurcsány vakmerő bátorsága is. De pénteken a két baloldali delikvens az előválasztás ötletével be is csukta maga mögött az ajtót, a fent említett karakterek – vagy azért, mert nincs párt vagy utcára vihető tömeg a hátuk mögött, vagy azért, mert személyük felvállalása eleve kockázatos – ki lettek zárva a versenyből.

Tudtuk, vártuk, hogy ennek egyszer majd be kell következnie, de azért élt bennünk a remény arra, hogy nagyobb lesz a merítés. Mellesleg ezt várja az ország a baloldal pártjától 8 plusz 3 éve. De nem lett az. Sándor György régi poénjával élve az Elnyűhetetlen Harcosok Klubja átadja a stafétabotot, de egy kicsit azért még a kezében tartja. Baja Ferenc például nemrég azt nyilatkozta, az MSZP egyedül is képes a Fidesz legyőzésére. Mesterházy ezt a valóságvesztett csapatot jeleníti meg. Azt a közleménypártot, amelynek sikerült az elmúlt egy évben nem összefogni sem Gyurcsány DK-jával, sem a szétszakadt LMP-s alakulatokkal. És akkor jön az a fejlemény, hogy még ez a nyilvánvaló politikai kudarc is kétharmados előnyt eredményezhet az egyre erőtlenebbé váló Együtt-tel szemben.

Ez a csalódás fő oka. Melyre az Orbán elveszejtéséért mindenre hajlandó balos szavazó mondhatja, hogy a jelölt lehet hülye, lehet sánta, dadoghat is, ha nem tud beszélni, úgyis neki adja a voksát (a mainál valamivel hatékonyabb, Horn- és Medgyessy-féle MSZP támogatói így vitték be több alkalommal is a koalícióba az SZDSZ-t). De mit mond a kevésbé tájékozott bizonytalan szavazó? Azt, hogy az együttműködésre képtelen urak szíveskedjenek őt békén hagyni.

Azt, hogy ezt a logikus nem szavazást – ami az éles választásokon a távolmaradást jelenti – hogyan tudja kimutatni egy közvéleménykutató, arról gőzöm sincs. Csak azt tudom, hogy nagy csalódás ez a sehová se vezető gyürkőzés. De nem az első és nem is az utolsó. A baloldalnak nagy a felelőssége Orbán kétharmados hatalomra juttatásában. Jelenleg úgy tűnik, mindent megtesznek azért is, hogy az országot mélybe taszító Fideszt megtartsák a hatalomban.

Nehéz szívvel mondom, de hozzá kell szoknunk ahhoz a rémisztő realitáshoz, hogy az Orbán-korszak folytatódik. A magamfajta balos figurának különösen fájdalmas felismerés ez, de az a gyanúm, hogy Baja Ferencnél messzebb látok.