A fagyi visszanyal, ez történelmileg igaz a politikai színezetű büntetőügyekre. A sukorói telekcsere büntetőperében eljáró ügyész már akkor maga ellen fordította a tölcsért, amikor megidézte tanúként Gyurcsány Ferencet, akit meg sem tudott vádolni hivatali visszaéléssel. 

Mivel azonban a feltárt tények a vádhoz is kevésnek bizonyultak, a kérdések is leginkább arra voltak alkalmasak, hogy a volt kormányfő átvegye a kommunikációs irányítást. Szinte úgy tűnt, mintha ravaszul alákérdeznének egy sajtótájékoztatón. Gyurcsány elmondhatta, hogy a vádlottak a kormány céljainak megfelelően, legjobb tudásuk szerint, az ország javára cselekedtek. Ezenfelül lett volna törvényes lehetőség arra, hogy a telket akár ingyen adják a befektetőknek.

A kérdések a politikai cirkuszt, mintsem az ügy tisztázását segítették. Nem véletlen, hogy a higgadt bírónő az ügyészt a fölösleges kérdések miatt, Gyurcsányt pedig személyeskedésért regulázta. Utóbbi így is elmondhatta, hogy szerinte a politikai indíttatású eljárás miatt maradt el a milliárdeurós beruházás, nincsenek ma munkahelyek.

Az ügyész azt tudakolta: milyen garanciákat kaptak a beruházás megvalósítására. Az elemében lévő Gyurcsány visszalőtt: köztiszteletben álló befektetőkről van szó, akik éppoly könnyen bejutnak a Fehér Ház ovális irodájába, mint a Kossuth térre. Ilyen befektetőkből kevés van, de mind figyelik, hogy melyik országban gáncsolják el a politikai érdekek miatt a beruházásokat. Oda nem viszik a pénzüket. A bizalmat visszaszerezni pedig drágább, mint sok sukorói telek.

Aligha gondolta volna néhány éve Budai Gyula, hogy a Sukoró-ügy bűnperének tárgyalása Gyurcsánynak jobban jön majd, mint egy kampányrendezvény a hívei között. Mégis így lett.