Legalábbis arra a részre, amelyet különös kapcsolat fűz az állami pénzekhez, az átláthatatlansághoz meg a kormányzati posztokon pihenő ismerősökhöz. A Magyar Nemzeti Bank aktuális elnökének híres elméletét Garancsi István, a Videoton csapatának tulajdonosa alkalmazta a labdarúgásra, amikor kollégánkkal közölte: a Videoton támogatóinak szponzorációs tevékenysége az üzleti titkok körébe tartozik. S ez a szórakoztatóipar sportrészlegének totális megújulását vetíti előre.

Eddig úgy állt a helyzet, hogy a cégek azért fordították forintjaikat a futballra, hogy a hírnevüket növeljék, és ezáltal az eladásaikat is. Ennek érdekében a marketing- és reklámszakemberek kreatív innovációkkal jelentkeztek, hogy a vállalatok a lehető legtöbbet profitálják a befektetésből. A legkülönfélébb formákban és helyeken jelentek meg a társaságok logói, jelmondatai és hirdetései. Láthatók lehettek a pályát körbeölelő táblákon, a mezeken, a buszon, a honlapon vagy az okostelefonos alkalmazáson.

Sőt olyan szerződéseket is kötöttek, melyek arra kötelezték a partnert, hogy emblematikus sportolóit céges rendezvényekre, sajtótájékoztatókra delegálja. A testkultúrhősök reklámértékéért fizettek, s azt igyekeztek kihasználni. Ám idehaza aktuális a fordulat, így a vállalatok a jövőben alighanem a titkosszolgálatoktól leszerelt kollégákat ültetik a marketingigazgatói székbe, hogy mind hatékonyabban álcázzák az átutalásokat, tüntessék el a nyomokat.

Elvégre az unortodox iskola szerint minden cégnek létérdeke, hogy úgy szórja el a pénzt, hogy abból esélye se legyen hasznot húzni. Ki ne tudná: így működik a kapitalizmus. E módszerrel nyilván hamarosan utolérjük a legfejlettebb futballnemzeteket. A BayernMünchen, a Manchester United vagy a Real Madrid is arra törekszik, hogy a lehető legkevésbé szolgálja ki szponzorait, s szépen elrejtse támogatóit.

E csapatok attól sem riadnak vissza, hogy fekete szigszalaggal ragasszák le a dresszre nyomott reklámokat, így mozdítsák előre klubjuk gazdálkodását, hiszen a vállalatok többsége hamarosan arrafelé is titokban akar támogatni. Ha esetleg valamit átláthatóan tesznek is, az csupán azt bizonyítja: még nem értik a gasztronómiai kontextusban bográcsgulyásként azonosított magyar modellt.

Meglehet, az érintett együtteseknek még azt az apróságot nem sikerült körültekintően elmagyarázniuk a potenciális támogatóknak: miért adják pénzüket a klubnak, ha ez nem kaphat nyilvánosságot? Vagy fordítva: a vállalatok képtelenek előadni a csapatoknak, miért kiemelten fontos cél az átláthatatlanság. Nekünk van egy tippünk, de – a vonatkozó tételt hírlapírásra alkalmazva – húsz évre titkosítottuk. Így legalább gyorsabban fölépülhet a szigorúan bizalmas ország.