A minap, könyvválogatás közben akadt kezembe Peter Malkin Eichmann a markomban című könyve dedikálva. Ő volt az a Moszad-ügynök, aki többedmagával kézre kerítette a magyar holokausztért közvetlenül felelős Adolf Eichmannt 1960-ban Buenos Airesben. Kötetét annak magyar megjelenése apropóján szignálta, és interjút is adott.

Előkerestem az archívumból: tizenegy évvel ezelőtt jelent meg a cikk. Malkin már akkor is idős ember volt, aki röviden elmesélte az argentin fővárosban történteket. Aztán pár évvel később csendben elhunyt. Több mint négy évtizeddel követte Eichmannt, aki, mint ismert, nem ágyban, párnák között halt meg Izraelben.

Malkin, ha élne, 83 éves lenne. Eichmann 107. Utóbbi, ha belegondolunk, borzasztó fiatalon, harmincas éveiben végezte a magyar zsidóság deportálásának gigantikus feladatát. Most annak kapcsán jutottak ők ketten az eszembe: a nácivadász Simon Wiesenthal Központ csalódottságának adott hangot annak nyomán, hogy 98 évesen meghalt Csatáry László, akit a kassai deportálások kapcsán vádoltak meg. Bírósági felelősségre vonása így biológiai okokból véget ért. Az egyik legelső hely ezzel ugrott a levadászásra váró nácik listáján.

Ahogy Képíró Sándor, most Csatáry is az indokkal hiányzók közé került. Az elsők között van még Alois Brenner, Adolf Eichmann jobbkeze, illetve Aribert Heim, Dr. Halál. Nem kerültek elő, de mivel halálukról sincsen bizonyíték, úgy tekintik őket, akár élhetnek is. Brenner 101, Heim 99 éves, ha él.

Vannak kivételek: Erich Priebke, a „római hóhér” a napokban házi őrizetben ünnepelhette századik születésnapját. Állítólag gyengélkedik, de pár éve még munkára jelentkezett.

Kivétel erősíti a szabályt: ahogy a holokauszt túlélőinek, úgy elkövetőinek is töredéke éli meg a jövő évi, magyarországi 70. évfordulót. Kevesen kérdőjelezhetik meg annak erkölcsi alapját, hogy az elkövetőket továbbra is felelősségre lehessen vonni, és alkalmasint a legkevésbé azok, akik arra érdemesnek gondolják magukat. De Képíró és Csatáry halála minden korábbinál egyértelműbben emlékeztet egy korlátra, a biológiaira.

Elméleti kérdés, hogy az egykori elkövető, a 90 feletti, rozoga ember mennyiben azonos 70 évvel ezelőtti önmagával – ezt az igazságszolgáltatásnak mérlegelnie kell. A nácivadászoknak pedig előbb-utóbb azt, mikor fejezik be tevékenységüket, hiszen a végére már a legkistílűbb lágerszemélyzet kerül a legkeresettebbek top 10 kategóriájába, kevés eséllyel arra, hogy bírói elé állhat még életében.

Az nem Csatáry felelőssége, hanem az igazságszolgáltatásé, hogy a felelősségre vonást 70 éven át így meg lehessen úszni, országokon át lehessen evickélni, majd Budapesten lehessen másfél évtizedes nyugalomra lelni. És utána is kiadatási kérelmekkel tili-tolizzanak, míg a vádlott bírói elé állhat. Amíg meg nem hal.