'Szabadságharcunk' győzelmei

Matolcsy György jegybankelnök nemrégiben az IMF vezérigazgatójának írt levélben kezdeményezte a szervezet budapesti irodájának bezárását. A „közszolgálati” és más kormánypropaganda-orgánumok zajosan ünneplik ezt a szabadságharcos aktust, nem feledkezve meg egy másik hasonlóról sem: arról, hogy határidő előtt visszafizetjük a 2008-ban kapott IMF-hitelből még fönnálló tartozásunkat, ami tegnap meg is történt.

Kormányunknak az IMF elleni szabadságharca általában véve szomorú és nevetséges. Szomorú, mert az IMF az a partner, amely mindig nyújtott nekünk hitelt akkor, amikor különféle magyar kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája nyomán fölhalmozódott gazdasági-pénzügyi problémák, bizonytalanságok miatt mások erre nem voltak hajlandók (pl. 1982-ben, 1990-ben, 2008-ban). Nevetséges pedig azért, mert – a harc szokásos fogalmától eltérően – nem tesz semmiféle kárt az ellenfélben (vagy ellenségben?), sőt egy jottányit sem változtat annak velünk szembeni viselkedésén. Ezt két dologgal kell megvilágítani. Egyrészt azzal, hogy az IMF-fel szembeni piszkálódás, annak bűnbakként kezelése nem Orbánék találmánya. A szélrózsa minden irányában láttunk, látunk kormányokat, amelyek azt mondják népüknek: kinyitnák ők a bőségszarut, ha az IMF engedné nekik. És persze a népből sokan elhiszik, hogy a majdnem csődhelyzet ellenére ki is jönne valami abból a bőségszaruból. Másrészt arra kell itt rámutatni, hogy az IMF-et azért hozták létre az ENSZ szakosított szerveként, hogy mindig segítsen (olcsó hitellel), ha egy ország súlyos pénzügyi nehézségekbe kerül. Segítségét nem teheti függővé attól, hogy miket állítottak róla az adott ország vezetői (akár fizetett plakátkampány keretében – bár ez igazán kirívó eset). Ezt a magyar kormány is pontosan tudja.

Ami most már az egyes szabadságharcos lépéseket illeti, azok – önmagukban véve, azaz elvonatkoztatva attól, hogy egy szabadságharcos színjáték részeit alkotják, és elvonatkoztatva a kormány általános gazdaságpolitikájától – lehetnek akár hasznosak is. Pontosan ez a helyzet a mostani két lépéssel.

A kár és a haszon megítélésében az igazán fontos kérdés az: milyen üzenetet küld egy-egy lépés a külföldi hitelezőknek és az ezeket „etető” elemzőknek. Az irodabezárás belföldi üzenete persze az, hogy „ezek többé nem diktálnak nekünk”, de a külföldi célközönség tudja, hogy az IMF-iroda sohasem diktál; lényegében csak technikai segítséget jelent a kapcsolattartáshoz, amely főleg akkor hasznos, ha megint bajba kerülünk, és új IMF-hitelt kell kérnünk. Az irodabezárással a kormány deklarálja: bizonyos abban, hogy nem fogunk bajba kerülni. Ez jó üzenet. Igaz, még jobb lenne, ha a kormány általános gazdaságpolitikája sem vezetne a baj felé –de ez egy másik kérdés.

Ami pedig az előtörlesztést illeti, az déjà vu: ugyanezt tette a Horn-kormány 1998 februárjában (igaz, jóval kisebb tartozást törlesztett). Noha akkor is választások előtt álltunk, a cél akkor nem elsősorban belpolitikai propaganda volt, hanem a külföldi hitelezők meggyőzése arról, hogy jól állunk – ennek megfelelően szíveskedjenek minél alacsonyabb kamatozású hiteleket ajánlani, mert csak így lesz reményük az üzletre. Emellett, ha nincs tartozásunk az IMF felé, akkor – a szabályok szerint – nagyon könnyen, majdnem automatikusan kaphatunk tőle kisebb összeget. A legnagyobb ilyen gyors kölcsönvételi lehetőség az „óvatossági és likviditási hitel”, amely az ország kvótájának két és félszerese, a mi esetünkben közel hárommilliárd euró. Ez több, mint amennyit visszafizetünk. Tehát itt tulajdonképpen egy ügyes kis trükkről van szó. Remélnünk kell, hogy a kormányban vannak és az apparátusban is maradtak néhányan, akik a dolognak ezt az oldalát is értik, nem csak a szabadságharcot. És hogy egyszer majd olyan gazdaságpolitikát is láthatunk, amely maga is a magyar államadósság – közép-európai összehasonlításban kirívóan magas – kamatainak csökkentését mozdítja elő.

A szerző közgazdász

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.