Ám az első kísérletek csúfos kudarcot vallottak. A nagy ugrásra kiszemelt baráti üzletláncoknak nem sikerült hipermarketet vásárolniuk. A fránya óriásláncok nem roppantak bele a krízisadókba, plázastopba és abba sem, hogy a pártsajtó hetente rikkantotta világgá, hogy a Tesco hemzseg az egerektől.

Orbánék praktikus emberek. A multikat nem sikerült megtörniük, ezért együttműködési szerződést kötöttek velük. Így lett a Tesco stratégiai partner, az Auchan pedig a felcsúti barátok dohánypiaca. És így lett az eddig talpon maradt független magyar kisboltosok tíz százalék körüli forgalmi részesedése – 600-800 milliárd forint – a kisajátítandó cél.

A kisboltosoknak addig tetszett a rendszer, amíg Orbán egzecíroztatta a multikat. Most is csak lassan esik le nekik a tantusz, hogy szorul a torkukon a hurok. Előbb egy pályázatnak nevezett tragikomikus botránysorozat keretében elvették tőlük a dohány-kiskereskedelem jogát. Ezután a trafikossá vált újkonzervatívok sorra nyitogatják a dohányárudák mellé a saját élemiszerboltjaikat. Egy-két év, és lezajlik a nagy átrendeződés. A valaha volt független üzletek helyén vagy helyett multifunkcionális – választásokkor területi agitációs központként is használható – vegyesboltokat találunk. Az új trafikoselit politikai lojalitása megkérdőjelezhetetlen lesz. Bárhová vezet is a vezér egyre kacskaringósabb útja, jól tudják: ha egy új politikai erő lép hatalomra, az egyetlen tollvonással eltöröli a koncessziójukat. Kormányzati hátszél nélkül piacképtelen üzleteik pedig pillanatok alatt tűnnek majd el a süllyesztőben.

Pontosan úgy, ahogy most az általuk kitúrt, valódi magyar kiskereskedők ezreiből lesz a NER selejtje. Akiket most csak az a tudat éltethet, hogy egyszer lesz majd olyan nyomozó hatóság, amely kivizsgálja a trafikcsalást, s lesznek olyan törvényi keretek, amelyekben a történteket büntetőjogilag is értelmezni lehet. Ennek eredményeképp pedig fülön csíphetők a ma még magas állami beosztásban üldögélő elkövetők. Addig mindenkinek a maga lelkiismeretével kell elszámolnia. A trafikügyet kigondolóknak és végrehajtóknak például azon, hogy mit tudnak mondani azoknak a valóban „kis” kiskereskedőknek, akik nem rossz munkájuk, hozzá nem értésük, alkalmazkodóképtelenségük miatt kénytelenek lakatot tenni a boltjukra, hanem egyszerűen azért, mert az állam közvetve megmondta, ki lehet kereskedő, és ki nem. Lehet, hogy nem egészen ezt akarta, de ez lesz a következménye. Éppen azokkal szúr ki, akikre olyan sokszor hivatkozik, tőlük vett el most éppen annyit, amennyi az életben maradásukhoz kellett.