Szerintük ugyanis a zenés rendezvényeket bármikor meg lehet akadályozni a biztonságra való hivatkozással. Csak az a kérdés, hogy akar-e a rendőrség – a szabályok „elvágólagos” kikövetelésével – hibát találni.

Az ozorai történet ismert. A hatnapos zenés fesztivál első fokon nem kapta meg az engedélyt, mert a rendőrség hiányosnak minősítette a rendezvény biztosítását. A fesztivál gazdája eredményesen fellebbezett a kormányhivatalnál. Hogy mitől lett az ozorai rendezvény biztonságos, nem tudjuk. A rendezők azt mondják, ők már korábban is megtettek mindent, a rendőrség meg nem nyilatkozik. A jogszabály szerint – állítólag – nem teheti. Ha így van, buta előírás, igaz, nincs egyedül, testvére számtalan.

Mindamellett a rendőrség Ozora-ügyben megfogalmazott elutasító állásfoglalását a rendezőtől megkaptuk, így kedvünkre olvasgathatjuk. Néhol nem értjük, ezért lenne jó, ha a rendőrség mégis nyilatkozna. Mert mit kezdjünk például azzal, hogy a rendőrség elégedetlen volt a fesztiválozók menekítési tervével? Egy zárt térre természetesen kell az aprólékos menekítési terv, de ide? Azt, hogy a 80 hektáros, dimbes-dombos dádpusztai legelőn mi elől kellhet menekíteni a fesztiválozókat, elképzelni se tudjuk. Felhőszakadás elől? Odébb is szakad. Tűz elől? A végtelen legelőn van olyan balga, aki a tűzbe fut? A több kilométer hosszan elnyúló, cikcakkos határvonalú legelő bekerítetlen, így mindenki szabadon választhat menekülési utat, megtervezni, hogy 150 biztonsági ember miképp terel a hirtelen támadt bajban 15 ezer fesztiválozót, életszerűtlen gondolat. Illetve: lehet, hogy nem az, de akkor magyarázzák már el, mi lenne az elvárás.

A nyilatkozati jog már csak azért sem volna felesleges, mert az engedélymizéria okán azonnal lábra kaptak politikai ízű találgatások. Anekünk válaszoló biztonsági szakemberek kivétel nélkül azt mondták: valakinek szúrta a fesztivál a szemét, a biztonságra való hivatkozás csak ürügy. Erre hajlanak a fesztivál magyar vendégei is. Úgy vélik, hogy a kormány és a tőle jobbra állók szívesen elemésztenék a rendezvényt, mivel ki nem állhatják az itt honos goazenét, no és a vele gyakorta együtt járó füvezést. Az ozorai fesztiválozók mindig hangsúlyozzák, nem vetik meg a füvet, de nekik a közösség a fontos, nem a drog. Az utóbbi csak kellék. Elhagyható. Amúgy meg valamennyi magyar fesztiválon ott a drog, állítják az ozoraiak, csak van, ahol nem kontrollálja rendőrség félszáz egyenruhással és kihelyezett laborral, mint itt. A Balaton Soundon például nem tették. Na, ja, mondják erre az ozoraiak, majd ha az Orbán lányok nem a Soundra, hanem ide jönnek bulizni, akkor itt se lesz „kihelyezett rendőrkapitányság”.

Az egyik fesztiválozó azért megjegyezte, hogy szerinte a rendőrség mögé búvó politikát, nem az itteni könnyűdrog-fogyasztás zavarja, jóval inkább az, amit Ozora 90 százalékban külföldi közönsége jelképez, üzen, megél: az pedig nem más, mint a szabadságvágy.

Ozorai fesztivál