Ha eddig csak a csapból folyt a Fidesz, most már komplett csatornarendszerből ömlik a kormányzati propaganda, ingyen és bérmentve, köszönhetően a digitális átállásnak. Arról már sokat írtunk, hogy félmillió háztartásban eddig csak az M1, az RTL és a TV2 volt ingyen fogható, hogy e körben magas az egyedülállók, idősek, vidékiek, alacsony jövedelműek aránya, de hogy mennyire befolyásolható választói célcsoportról van szó, azt csak találgathattuk. 

Amit biztosan tudhatunk: a médiahatóság munkatársai mindegyik rászoruló háztartást végiglátogatják – ajtóról ajtóra ugyebár –, hogy felmérjék a szociális támogatási igényeket, majd beszereljék nekik a régi tévék átállításához szükséges beltéri egységeket. Nyilván nem kíséri őket közvéleménykutató, és feltesszük, hogy a rászorulók félmilliós adatbázisára sem szorul rá a hatalom, főleg ha az elérésüknek van egyszerűbb módja is. A digitális átállásnak ugyanis – a maga nyilvánvaló technikai előnyein túl –van egy eddig keveset taglalt mellékhatása is.

Eredetileg arról szólt a nóta, hogy az amúgy is fideszes köztévé mellett a csendesen fideszesedő két kereskedelmi csatorna képezi nagyjából kétmillió ember legfontosabb, ha nem kizárólagos tájékozódási forrását. Mindhárom csatorna híradóiban magasan kétharmad fölötti a kormány és a Fidesz politikusainak túlsúlya, így nem minden ok nélkül hihettük, hogy az átállás halogatásának nemcsak üzleti, technikai okai lehettek.

Értékes percekről beszélünk, két fókabébi között ugyanis alig lélegzetvételnyi idő jut a politikusokra a két kereskedelmi híradóban („jobb” napokon is alig tíz százalék fölötti a közéleti-politikai hírek aránya, ami az országos átlagnak mindössze a harmada). Ennek a korszaknak ezennel vége, amennyiben most kevésbé népszerű, ám annál átpolitizáltabb csatornákkal bővül a kínálat. Nevezett félmillió háztartásban (is) további négy tévécsatornát (M2, Duna, DunaWorld, Euronews) és három rádióadást (Kossuth, Petőfi, Bartók) tettek ingyenesen elérhetővé. Sokszínűségről persze túlzás volna beszélni, ha a politikai kínálatot vesszük.

Miután a közszolgálati tévés-rádiós híradókat közös gyártóbázison készítik – a rádiózás pedig eddig is ingyenes volt –, az átállással inkább csak megsokszorozódott a propagandafelület. Az alig nézett csatornák felpörgetésének azért is van jelentősége, mert az összes közszolgálati hírműsorban bőven harminc százalék fölötti a politikai hírek aránya, a kereskedelminél nagyobb felületen belül pedig mindegyik közmédiás hírműsorban 70 százalék fölötti a kormány és a Fidesz politikusainak szereplési aránya (júniusban a Déli Krónikában 80 százalékos volt), könnyen kiszámolható tehát, hogy aki átpártolna is a kereskedelmi adókról, csak még töményebb propagandát kaphat. Aki tehát az átállás után ingyen akar híradót nézni, és ezt nem a Szijjártó Péter–fókabébi-tengelyen képzeli el, az egyetlen külföldi csatornából „válogathat” – a Euronewson legalább szép kontrasztos a kép.