A 4-es metró keserves történetének elmúlt 25 évében egy dologban lehettünk mind biztosabbak: ha egyszer elkészül, az átadás választási kampányra esik. S lőn! A 2014-es választásra nem a varsói gyorssal, hanem a 4-es metróval érkezik a beruházás nagy barátja, a Fidesz. Ha az első Orbán-kormány idején valaki azt mondja, hogy a 4-es metrót maga a miniszterelnök adja majd át pártja főpolgármesterével, akkor alighanem elmeorvoshoz küldték volna, vagy hosszabb pihenőre. Ezt a beruházást sokan átadhatnák, és közülük többeknek legalább ennyi oka lenne távol maradni az avatási ceremóniáról. Vagy elég lenne csak dugóba kerülniük. Aki valaha is kapcsolatba került ezzel a beruházással, a másikat szidja vagy legalábbis arra mutogat. A magyar meg csak vár. Immár több mint negyven éve, és okkal gondolja az előzmények után, hogy a 4-es metró átadását majd csak akkor hiszi el, ha már utazott rajta.

1972-ben született meg a határozat, akkor a megvalósítás kezdetének 1978-at jelölték ki, majd ezt tolták tovább egyre újabb és újabb dátumokra. Na, de ez még a szocializmusban történt, annak is egyre inkább a vége felé, mit is várhatnánk a pangásban. Lássuk, mit hozott a rendszerváltás, az új rendszer lendülete! 1990-ben a Fővárosi Közgyűlés asztalára került a porosodó akta, a metrót az 1996-os világkiállítás megnyitójára szerették volna átadni.

A Horn-kormány idején fölmerült az orosz államadósság terhére való finanszírozás, ezt azonban elvetették. Akkor a választási évben azt ígérték, hogy 2003-ban átadják 140-160 milliárdból a kormány és a főváros közös beruházásában. Az éppen nem Budapest-barátságukról híres Orbánék lefújták azonban az egészet, a bűnös város elnyerte méltó büntetését politikai tévelygéséért. A választási fordulat után, 2003. május 14-én született határozatot az első 10 állomás megépítéséről. És akkor innen még 11 év. Már ha végül tényleg sikerül átadni jövőre a „megtért” városnak. A végösszeg most 452,5 milliárdnál tart, csak már beszippantottuk az uniót is, nehogy kimaradjon egy ilyen jó sztoriból. Az utolsó tíz év eseményeit egy metrószakértőnek sem könnyű összerakni. Lehet, hogy idővel, kellő távolságból majd az előzőekhez hasonló tőmondatokkal lehet leírni a történteket, most azonban el kell mélyedni a témában, hogy valaki eldönthesse: Demszky jól sínre tette a metrót, csak Tarlós bénázik, vagy éppen fordítva, Demszkytől egy méregdrága disznóólat örökölt az utódja, aki szívós munkával lapátolja el az útból a trágyahalmokat.

A Budapesten közlekedők azonban leginkább már a 4-es metróban szeretnének elmélyedni. Kerül, amennyibe kerül, hibás, aki hibás, de induljon már el végre. Bilibe lógna a kezünk, ha ez lenne az a beruházás, amelyet a választások után két héttel adnak át. Himnusza viszont legalább már van, a YouTube-on 400 ezer látogatót hozó Metrómulatós pontosan megragadta a lényeget. Elsőre ugyanazt kérdezi az ember, mint a 4-es metró negyven éve után. Ez most vicc vagy komoly?