A törvény társadalmi hatásai tragikusan érintik a vidéki Magyarországot, egyes rendelkezései nemcsak az alkotmányosság elveit sértik, de a tulajdonjog és a vagyoni jogok sorát teszik – nemcsak a mezőgazdaságban – bizonytalanná. A köztársasági elnök annak ellenére aláírta a törvényt, hogy annak alkotmányellenességére figyelmét, mások mellett, szakmai szervezetünk is felhívta. Így már csak egyetlen személytől várható, hogy az alkotmányellenesség orvoslása érdekében lépéseket tegyen: az ombudsmantól.

Kezdeményeztük ezért, hogy az alapvető jogok biztosa indítványozza az Alkotmánybíróságnál a törvény alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Ebben az írásban a törvény legsúlyosabb hibáinak bemutatására teszünk kísérletet. A törvény a mezőgazdaságból élők tartós munkanélküliségéhez, elszegényedéséhez vezet. A cél a földhasználati viszonyok alapvető átrendezése, amely felülírja az egyéb megfontolásokat. Ma fele-fele arányban oszlik meg a földhasználat a magánszemélyek és a gazdasági társaságok között. Ezt az arányt négyötöd-egyötöd arányra óhajtják módosítani.

Eddig, mivel a gazdasági társaságok működése hatékonyabb, a cégek adták a bruttó termelési érték kétharmadát, az állattenyésztésben ez az arány a tejelő tehénállomány esetében kilencven, a sertésállománynál több mint hetven, a baromfiállomány esetében közel hatvan százalék. A következmények nemcsak a gazdasági társaságok számára vészjóslóak. A szabályozás a társaságokon kívül sok földtulajdonost is megkárosít. Jelenleg ugyanis Magyarországon mintegy kétmillió földtulajdonos van, akik zömében kárpótlással, szövetkezeti vagyon nevesítésével, örökléssel stb. jutottak földtulajdonhoz. Többségük földtulajdona kicsiny (néhány hektár vagy ennél is kevesebb).

E tulajdonosok vagyona, mivel a földvásárlásra jogosultak köre szűkül, jelentősen leértékelődik. Mivel a törvény által nem pontosan meghatározott személyi kör, a földművesek szerezhetnek csak földet, egyes térségekben egyáltalán nem lesz kereslet a földekre, illetve csak helyi monopolhelyzetben lévő néhány vevő lesz a piacon, akik majd új nagybirtokrendszert létrehozva diktálják az – alacsony – árakat. Mivel bérlő is alig lesz, a bérleti díjak zuhanni fognak. Mivel az állattenyésztés nagy részben szakosított telepeken történik, a társaságok által használt terület csökkenése következtében sok társaságnak nem lesz más választása, mint e telepek felszámolása.

Ezért belátható időn belül a tejtermelés egyötödével, a sertésállomány egyharmadával, a baromfi állomány pedig akár negyedével is csökkenhet, ami összességében a mezőgazdaság bruttó termelési értékének tízszázalékos csökkenésével járhat. Közel ötszáz gazdálkodó szervezet földhasználata meghaladja a törvényben előírt 1200 hektáros birtokmaximumot. Ennek következtében közel ötszázezer hektár művelése válik bizonytalanná. A birtokmaximummal érintett gazdálkodó szervezetek jelentős vagyonvesztéssel kénytelenek szembe nézni, mert vagyonuk nagy része kapacitásfeleslegük miatt kihasználhatatlanná válik. Különösen súlyosan érinti ez az állattartókat, ahol az elmúlt években jelentős korszerűsítések valósultak meg. Itt a gazdálkodók akár több százmilliárd forintos vagyonvesztést lesznek kénytelenek elszenvedni.

A mezőgazdasági társas vállalkozások statisztikai állományi létszáma hetvenháromezer fő, ami mintegy százezer tényleges munkavállalót jelent. Tekintettel arra, hogy a legnagyobb csökkenés a törvény következtében az állattenyésztésnél várható, a jelenleg legálisan foglalkoztatott mezőgazdasági munkavállalók negyven százaléka elveszítheti munkahelyét. Ők, mivel földművesnek sem minősülnek, egyéni egzisztencia megteremtését sem kísérelhetik meg. E hatások csak fokozatosan jelentkeznek majd, de a vidék folyamatos és tartós leszakadását okozzák. Ez azért is tragikus, mert ma Magyarországon mind a foglalkoztatási, mind a munkanélküliségi ráta a vidéki térségekben a legrosszabb, különösen a falvakban.

Továbbá: az új földtörvény következtében a vásárlóknak növekvő élelmiszerárakkal kell majd szembesülniük. A törvény rendelkezései sértik –részben az aránytalan korlátozás, részben a tulajdoni értékgarancia sérelme miatt – a tulajdonhoz való jogot. A tulajdon alapjoga a már megszerzett tulajdon elvonásával és korlátozásával szemben nyújt alkotmányos védelmet. Tény, hogy a tulajdonjog korlátozásához, más alapjogokkal szemben, a „közérdek” is elegendő alap. Azt pedig, hogy mi tekinthető közérdeknek, a törvényalkotó dönti el, döntése csak a közérdek nyilvánvaló hiányára hivatkozva bírálható felül. Az alkotmányossági vizsgálat így általában a beavatkozás arányosságára korlátozódik.

Éppen ezt vitatjuk. A korlátozás nem arányos, tehát alaptörvényellenes, ha a jogkorlátozással a közhatalom nagyobb sérelmet okozott, mint amekkora az elérendő közérdekű cél súlya. Ha például a tulajdonkorlátozó szabályok egyedi ügyekben önkényes döntéshozatalt tesznek lehetővé, az alkotmányellenes. Erre példa, hogy a földtulajdon adásvételének jóváhagyása kérdésében a mezőgazdasági igazgatási szerv dönt. A törvény szinte korlátlan mérlegelési jogot biztosít számára. A megtagadás lehetséges indokai között szerepel például, hogy a vevő vagy az elővásárlásra jogosult „indokolható gazdasági szükséglet nélkül, felhalmozási célból szerezné meg a föld tulajdonjogát”, vagy ha az adásvétel „ésszerűtlen birtokszerkezetet eredményezne”.

A határok e rendelkezés szerint értelmezhetetlenek. A törvény még arra sem tesz kísérletet, hogy akár csak egyetlen példát említsen arra, hogy mi lenne a „nem indokolható gazdasági szükséglet” vagy az „ésszerűtlen birtokszerkezet”. A törvény szerint ha a helyi földbizottság nem támogatja az adásvételi szerződés jóváhagyását, a mezőgazdasági igazgatási szerv köteles azt megtagadni. A helyi földbizottság hallgatása esetén pedig (ha felhívás ellenére sem nyilatkozik határidőben) a mezőgazdasági igazgatási szervnek ugyancsak meg kell tagadnia az adásvétel jóváhagyását. Ez önmagában is alkotmányellenes, mert – az egyébként ismeretlen módon létrehozott – földbizottságnak elegendő hallgatnia ahhoz, hogy bárki alkotmányos jogát korlátozza.

Csakhogy jogilag kötetlen közigazgatási döntési jogkört biztosító felhatalmazás jogállamban megengedhetetlen. Alapjog biztosítása nem függhet a hatóság szabad döntésétől. A helyi földbizottságok állásfoglalásukkal, illetve hallgatásukkal érdemben határozzák meg a közigazgatási hatósági határozat tartalmát. Amennyiben a helyi földbizottság az ügyletet nem támogatja, vagy nem nyilatkozik, az ügylet érvényesen nem jöhet létre. A helyi földbizottság tevékenysége tehát a tulajdonjog korlátozását eredményezheti. A tulajdonhoz való jog legsúlyosabb korlátozása a tulajdon elvonása. Az ilyen tulajdonkorlátozás alkotmányosságát az Alkotmánybíróság – az egyéb tulajdonkorlátozásoktól eltérően – a kisajátítás szabályai szerint ítéli meg.

Eszerint, azon túl, hogy ha kivételes esetben közérdek indokolja is a tulajdon elvonását, az csak akkor alkotmányos, ha érvényesül az értékgarancia, vagyis a megfelelő kártalanítás. A törvény úgy rendelkezik, hogy a különválással, kiválással, egyesüléssel (beolvadással, összeolvadással), szervezeti formaváltozással (szervezeti átalakulás) létrejött jogi személy a jogelődje által a korábban törvényen megszerzett tulajdonjogát nem szerezheti meg. A törvény nem rendelkezik még arról sem, hogy ez esetben ki szerzi meg a földtulajdont. Ilyenkor uratlan föld jön létre, ami a tulajdonjogban kezelhetetlen helyzeteket eredményez. Nem rendelkezik az új jogszabály továbbá arról sem, hogy a tulajdonjog elvesztéséért a szétváló, egyesülő vagy szervezeti átalakuláson átesett jogi személy milyen kártalanításban részesül.

A vállalkozás szabadságát korlátozza az a törvényi szabály, amely szerint a különválással (kiválással) létrejött mezőgazdasági termelőszervezet esetében öt évig a megengedett birtokméretbe a jogelőd birtokában lévő összes föld területnagyságát be kell számítani. A korlátozás aránytalanul sújtja a nem a birtokmaximum kijátszása érdekében különváló vállalkozásokat, hiszen az éves mezőgazdasági termelési ciklusokhoz képest aránytalanul hosszú ideig, öt évig kénytelenek az általában megengedettnél jóval kisebb földterületen gazdálkodni.

A tulajdonszerzési képesség ugyan az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem minősül alapjognak, korlátozása alkotmányossága mégis vizsgálható. A személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alaptörvény-ellenessége megállapítható ugyanis adott esetben. A tulajdonszerzési képességet pedig korlátozza a földtulajdon maximálása. A törvény azért, hogy a termőföldet használók rendelkezzenek a föld tulajdonjogával, a földművesnek nem minősülő belföldi természetes személyek és tagállami állampolgárok földszerzési jogosultságát úgy korlátozza, hogy ők csak legfeljebb egy hektár földet szerezhetnek. A földtulajdon-koncentráció megelőzése érdekében pedig a földműves legfeljebb 300 hektár földet szerezhet. A földműves földművesnek nem minősülő közeli hozzátartozója részére azonban a földművesekre vonatkozó tulajdonszerzési maximumig ruházhat át földtulajdont.

Ezzel egyrészről áttöri azt az elvet, hogy a földek – legfeljebb háromszáz hektárig – a földművesek tulajdonában állhatnak, valamint azt is, hogy nem jöhetnek létre ennél nagyobb személyes földtulajdonok. A földműves közeli hozzátartozójára vonatkozó kivételszabály következtében egy-egy gazdasági egységet képező család tulajdonába a földszerzési maximum többszöröse is kerülhet. A hozzátartozók száma szerint érvényesülő korlátozás pedig ésszerűtlen, az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata szerint alkotmányellenes.

Az alaptörvény szerint mindenkinek joga van az örökléshez. Az öröklés joga az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata szerint az alapjog státuszát el nem érő alkotmányos jog. Az ilyen alkotmányos jogok korlátozására az Alkotmánybíróság az ésszerűség tesztet rendeli alkalmazni. A testület tehát elegendőnek tartja a szabályozás racionalitását („tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka legyen”) ahhoz, hogy a korlátozás alkotmányosnak minősüljön. A törvény úgy rendelkezik, hogy e törvény hatálybalépésekor fennálló, határozatlan időre vagy határozott időtartamra kötött haszonkölcsön-szerződés 2014. december 31-ével megszűnik. A törvény tehát nyilvánvalóan már létező jogviszonyokba avatkozik bele, és a beavatkozást nemcsak a határozatlan, de a határozott időtartamú szerződések hatályát is megszünteti idő előtt, holott azok az idő múlásával – a jogalkotó szándékának megfelelően – maguktól is megszűntek volna.

A határozott idejű szerződések idő előtti megszüntetése ugyanis sem más alkotmányos jog vagy érték, de még valamely közérdek eléréséhez sem elengedhetetlen. A szükségtelen korlátozás azonban a felek gazdasági terveit húzza keresztül, gazdálkodásukba avatkozik be. A törvény majd minden oldalára jut egy alkotmánysértő rendelkezés. Az, hogy ezek ilyen formában érvényesülhetnek-e majd, nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az egész országot érinti. Ha ez a törvény intézményesítheti a hivatali önkényt és az ésszerűtlen jogkorlátozást, továbbá az alkotmányos intézmények nem képesek ezt megakadályozni, az arról árulkodik, hogy a jogállami intézmények csupán díszletek egy olyan államban, ahol a jog és a tulajdon megsérthető, az alkotmányosság által teremtett korlátok szabadon átléphetők. Hogy Magyarország még nem egészen ilyen hely, most az ombudsman és az Alkotmánybíróság bizonyíthatja be.

(A szerző a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkára.)

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

– Na jó, lehet, hogy régen községként jelölték, de ezen a legújabb kiadású térképen már úgy szerepel, mint bennszülött rezervátum! MARABU RAJZA