Az árvizek után
A mentésben éjjel-nappal százezrek dolgoztak közösségeik megmeneküléséért. Mi, akiknek a torkunkban dobogott a szívünk, valószínűleg még soha nem követtük ilyen szorosan a vízállás-előrejelzéseket, hogy megtudjuk, mikor is tetőzik a Duna és az Elba, és mikor kezdődik meg végre az apadás.
Egy ekkora áradás nem ismer országhatárt: félő, hogy az árral egyedül küzdő országok árvízvédelmi képességét maga alá gyűri. A szomszédok segítettek egymásnak, még akkor is, ha közben odahaza is küzdeniük kellett a vízzel. Az Európai Bizottság új, veszélyhelyzet-reagálási központja a válság alakulásának minden egyes lépését figyelemmel kísérte. Folyamatosan ellátta műholdfelvételekkel és valós idejű előrejelzésekkel a nemzeti hatóságokat, hogy eldönthessék, hol van leginkább szükség segítségre.
A 2013-as árvizek felelevenítették a 2002-es emlékeket, és újból megpróbálnak felrázni, hogy ébredjünk rá végre itt, Európában is az éghajlatváltozás hatására. A folyók évszázadokon át a gazdasági virágzás forrásai voltak: erősítették a kereskedelmi és közlekedési kapcsolatokat, partjaikra csodálatos városok épültek. Néhanapján azonban elöntötték a mellettük lévő területeket, öltek, és nyomorúságot okoztak. Az éghajlat változásával ezek az árvizek egyre nagyobbak és egyre gyakoribbak; egyre több embert és vagyont veszélyeztetnek. A természeti katasztrófák miatt bekövetkező összes kár több mint felét árvizek okozzák, ez milliárd eurós nagyságrendet jelent.
És ez az anyatermészetnek fizetett – már így is magas – adó a jövőben csak emelkedni fog. Európa a Föld számos más részénél gyorsabban melegszik. A legutóbbi évtizedben Európa földfelszíni hőmérséklete átlagosan 1,3 °C-kal volt magasabb az iparosodás korát megelőzőnél, míg a globális átlagos emelkedés csupán 0,8 °C volt.
A jelenséget tanulmányozó vezető nemzetközi tudományos szervezet, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) szerint a rendkívüli időjárási helyzetek a jövőben lényegesen gyakoribbak lesznek. Európában ez több árvizet, több vihart, több nyári hőhullámot és több erdőtüzet jelent. És azt is jelenti, hogy már nem elegendő csupán a következő árvízre felkészülnünk. Megelőzés, készenlét és közös cselekvés, mégpedig az Európában rendelkezésünkre álló összes erővel: ezen az úton kell járnunk, és ezen is fogunk járni.
Három prioritást kell magunkévá tennünk. Először is Európának továbbra is az éghajlatváltozás elleni küzdelem élén kell járnia. Ahhoz, hogy a globális felmelegedést 2 °C alatt tudjuk tartani, a világ üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentése a legfontosabb.
De még ha sikerrel is járunk, az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásait már nem kerülhetjük el. A második lépés ezért az alkalmazkodás. Ez az európai területfejlesztés egyik legalapvetőbb kihívása. Áprilisban a bizottság bemutatott egy stratégiát, hogy ezzel is segítse a döntéshozókat polgáraik érdekében a legjobb alkalmazkodási megoldások megtalálásában. Gyorsabban, okosabban és hatékonyabban kell cselekednünk.
Harmadszor, erősítenünk kell az európai szintű katasztrófakezelést. Az Európai Bizottság már ezen a területen is megtette jogalkotási javaslatát. Jelentős kezdeményezés lesz a közös eszközpark létrehozása. Ez önkéntesen felajánlott, továbbra is nemzeti tulajdonban lévő eszközökből – például nagy teljesítményű szivattyúkból – fog állni, készen arra, hogy összeurópai fellépést kívánó katasztrófahelyzetekben azonnal bevessék őket. A szolidaritást azonban felelősségnek kell kísérnie, ezért a leendő jogszabály meg fogja követelni a tagállamoktól, hogy kockázatelemzéseket készítsenek és osszanak meg egymással, továbbá erősítsék a gyakorlatozás, a képzés és a szakértői cserék terén már zajló munkát.
Az árvízzel, erdőtűzzel, földrengéssel és földcsuszamlással kapcsolatos katasztrófakockázat-kezelésre uniós források is rendelkezésre állnak. A jelenlegi uniós költségvetésben mintegy 5,6 milliárd eurót fordítottak ilyen célra, a következő hétéves ciklusban pedig ez jóval több is lehet. Ezek az intézkedések konkrét eredményekkel járnak: Közép-Európa jó részén a helyzet ugyan nehéz volt, mindazonáltal a régió sokkal felkészültebbnek bizonyult, mint 2002-ben.
Az előttünk álló veszélyek ugyan növekednek, azonban van segítség. Ha határozottan és közösen cselekszünk, akkor állni fogjuk a sarat.
* A szerző a nemzetközi együttműködésért, a humanitárius segítségny.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
