Nyelvi értelemben a magyar gazdaság tökéletesen működik. A motor funkcióját ugyanis a motor tölti be. Tágabb értelemben az autó. Ha számba vesszük, hogy a közelmúltban milyen, nemzetgazdasági méretekben is jelentős beruházásokat adtak át vagy jelentettek be, akkor azt látjuk, hogy azok között lámpással kell keresni a nem autóiparhoz köthető fejlesztéseket. Ez az ágazat a gazdaság mentőautója – az, amelyre az elkövetkező időkben az Orbán-kormány alapozhat bármilyen növekedést.

A kitettség egyre nagyobb, amivel együtt jár a kockázat növekedése is. A kormányműhelyekben a gazdasági prognózisokat a német gazdaság mutatói mellett egyre jobban hozzá lehet drótozni az aktuális európai autóipari konjunktúráéhoz. Ez azokban az években nagyon kellemes tud lenni, amikor arrafelé pörög a motor. Ha azonban ott beüt a krach, akkor nincs mihez nyúlni, nincs mivel kiegyensúlyozni az automatikusan átszivárgó visszaesést. Nem savanyú a szőlő, nem szomorkodni akarunk az új munkahelyeken, a nagy beruházásokon. Ennek érdemes örülni, csak a felsorolásuk után hirtelen jön a nagy űr.

Ráadásul azt is látni kell, hogy a mostanában bejelentett vagy átadott nagyberuházások már létező gyártóbázisok továbbfejlesztései (vagy – ahogy a Mercedes esetében – évekkel ezelőtt eldöntött fejlesztések megvalósulásai).

Ez sem önmagában baj, hiszen a ma jó gazdasági teljesítménye, befektetővonzó környezete sok esetben évek múlva hozza meg csak a gyümölcsét. Orbán mondta, hogy az aratás éve lesz az idei. A beruházásokban mindenképpen. Csak a vetést nem látjuk, amiből majd a jövő kormányai tudnának aratni.