A jövő megjósolhatatlan. Ki hitte volna, hogy nem a nyugatos demokraták, hanem a hágai bíróságon dekkoló Vojiszlav Seselj egykori helyettese által irányított Szerb Haladó Párt fogja megkövetni a Vajdaságban megölt magyarok hozzátartozóit, szemérmesen kiegyezni Koszovóval – és nagy valószínűséggel megkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval.

Szerbia teljesítette saját feladatát, most az unión a sor – mondta Catherine Ashton, az EU főképviselője Brüsszelben. Akinek mondta, a mai szerb miniszterelnök, a szocialista Ivica Dacsics, egykor Szlobodan Milosevics kormányának szóvivője volt. Éppen akkor, amikor a csúrogi dögtemető és tömegsír helyén Áder János és Tomiszlav Nikolics együtt hajtott fejet az áldozatok emléke előtt.

A Milosevics bukása óta eltékozolt 13 év reálpolitikust csinált az egykori vad nacionalistákból. Nekik aztán van miért neheztelniük a Nyugatra, és ez már nem is ugyanaz a Nyugat, ami a kommunizmus bukása után volt – de ők belátták, hogy mégis inkább arra kell menniük. Elfogadni, amit megváltoztatni nem tudtak. Az eszükre hallgatni, nem a szívükre.

A megbékélés kölcsönös gesztusát nem alulról követelte ki a nép: fölülről kezdeményezték belátó politikusok. Nem csak a szerb oldalon. Amit Sólyom és Bajnai elkezdett, azt Áder folytatta. Nemcsak Kövér Lászlónak van határon túli politikája, hanem Áder Jánosnak is. Nemcsak a megosztás exportja zajlik, hanem olykor a kisebbségi reálpolitika támogatása is.

Sokan mondják: nem őszinte a szerb gesztus, csak az uniós elvárások miatt van. Érdekből. A Kárpát-medence népeinek a jólét, a felemelkedés az érdekük, annak azonban a megbékélés és együttműködés a záloga.