Sok külföldi játékost foglalkoztat mindkét klub, így az országos válogatottak erejének összevetése nem sokat segít az esélylatolgatásban. Természetesen nagyon drukkolok az ETO-nak, őszintén remélem, hogy két sportszerű meccsen jobbnak bizonyulnak ellenfelüknél. Az itthoni találkozó előtti izgalom ellenére sem tehetek úgy, mint aki nem emlékszik a tavaly augusztus 15-i – barátságosnak minősített – magyar–izraeli válogatott mérkőzés lelátói eseményeire és annak szomorú, egyáltalán nem barátságos következményeire.

A győriek technikai és biztonsági stábjának, a helyi rendőröknek, a klub vezetésének rendkívül körültekintően kell eljárniuk a közelgő sporteseményen, ugyanis ismételt diplomáciai bonyodalomra és újabb zárt kapus meccsre abszolút nincs igény. Nem ismerem a jegyelosztás elveit és gyakorlatát, nincs rendvédelmi tapasztalatom, de úgy gondolom, hogy minden jóérzésű ember nevében joggal kérhetem a szervezőktől: akadályozzák meg a förtelmes jelszavakat skandáló hordák bejutását a stadionba, mivel a lelátó, a meccs a miénk, és nem a szélsőséges csoportoké. A verbális provokációk elfojtásán túl gátat kell vetni az undorító jelképeket és szövegeket tartalmazó zászlók, molinók lobogtatásának is. Elég egyetlen uszító felirat, egyetlen gusztustalan jelkép feltűnése a győri stadionban, és minden eddigi jó szándékú szövetségi és klubintézkedés hitelét veszítheti. Az utólagos magyarázkodás pedig már senkit nem fog érdekelni. Monda taim természetesen nem a klubszeretetükről híres és lelkes ETO-szurkolókról szólnak, hanem a honi focipályákat pánikban tartó, arrogáns vandálokról. Ők nem a játék szerelmesei, hanem a labdarúgás legelvetemültebb ellenségei.

A tárgyilagos értékelés megkívánja, hogy a Maccabi fanatikusairól is szóljak. Szurkolói megnyilvánulásaik leginkább a délszláv, a görög és a török fociőrültekéhez hasonlíthatók. Euforikus hangulatban biztatják csapatukat, és bizony sokszor átlépik a sportszerűség határát. 2008-ban a bécsi Ernst Happel stadionban átéltem egy 120 perces horvát–török válogatott tétmeccset, a két szurkolótábor közé ékelve. Mit mondjak: pokoli hangzavarban, folyamatos dobszó és petárdatűz közepette izgultam végig a küzdelmet úgy, hogy fél szemmel folyamatosan a két 20 ezres tábor eksztázisát figyeltem. A kiváló szervezésnek is köszönhetően nem történt baleset, a török győzelem után nem bontották le sem az arénát, sem Bécset. Szóval számolni kell azzal, hogy nem virágáruslányok érkeznek Izraelből Győrbe szurkolni, és a visszavágón is forró lesz a hangulat.

Emberpróbáló feladat lesz a játékért rajongó vehemens drukkerek féken tartása, szakszerű elkülönítése is. Egyáltalán nem hiányzik majd az illuminált ultraradikális garázdák fellépése a stadionban (másutt sem); lesz ott munka elég jelenlétük nélkül is. Mindezt azért karcoltam papírra, hogy mindenki számára világos legyen: rendezési szempontból sem lesz egyszerű a találkozó. 1965-ben a város csapata –Győri Vasas ETO néven – BEK- (fiatalabbaknak: Bajnokcsapatok Európa Kupája) elődöntőt játszott a portugál Benfica ellen. Megfelelő méretű helyi stadion hiányában Budapesten, 70 000 néző előtt. Klasszis játékosok sokasága volt mindkét együttesben. Van mire emlékezni, van mire büszkének lenni, van mire vigyázni. Az ETO országosan ismert és megbecsült csapat, illetve márkanév, múltja kikezdhetetlen, jelene és jövője nem kockáztatható.

A fenti sorok miatt majd sokan „károgó varjúnak” vagy fölöslegesen aggodalmaskodó „hivatásos” pesszimistának tartanak. Emlékeztetnem kell azonban a tisztelt olvasókat, hogy a tavaly augusztus 15-i botrány és az abból eredő negatív következménysorozat nem a képzelet szüleménye. A skandalum megtörtént, és nem célszerű elfelejteni, akár tanulni is lehet belőle. Remélem, hogy van még realitása annak az óhajnak, hogy sportszerű szurkolás kíséretében a telt házas győri mérkőzés többgólos hazai győzelemmel végződjön.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.