Most mindenkit az árvíz érdekel. Azt is, aki száz kilométerekre lakik onnan. Ehhez képest ma bármi csak másodlagos hír lehet. Az is, ami normális vízállásnál címlapsztori volna.

Az árvízi védekezés mellett láthatóan ennek átgondolására is maradt energiája a kormánynak, hiszen tagjaiból tegnap nemcsak a gátra, hanem a gát árnyékába is jutott. Oda, ahol az áradás oldalvizén csendben el lehet mondani a kellemetlen döntéseket. Profi, de kicsit sem elegáns. Sajátos visszaélés a közvélemény másra figyelésével, a politikai ellenzék önmegtartóztatásával.

Bármilyen magas is a Duna, amellett nem lehet elmenni szó nélkül, hogy a kormányon két esetben is átcsaptak a hullámok. Mindkettőben bátor melldöngetés után kényszerül a kabinet meghátrálásra. Holott az elejétől fogva lehetett tudni, hogy bukás lesz a vége, védhetetlen a helyzet.

A kormány saját gőgje és fafejűsége miatt kényszerül most a gránitba vésett alaptörvénye ötödik módosítására, aminek következtében Magyarország alkotmánya mindinkább hasonlít egy toldozott-foldozott gúnyára, amin az eredeti anyag, szabás már alig látszik. Alkotmányunk helyett tákolmányunk lett, de az díszkiadásban.

Az őszi Matolcsy-csomagban az adóhivatalhoz bekötött pénztárgépekből az EU megnyugtatására beígért bevételről is azonnal lehetett tudni, hogy abból akkorra és annyi nem lesz. Mert pénztárgép se lesz. A kamuzáson most annak a Varga Mihálynak kellene úrrá lennie, aki a kormányban mások nagy romeltakarítójának számít.

A másik nagy megmagyarázó Martonyi: ő most annak az alaptörvénynek a sokadik módosításáról kényszerült beszámolni, aminek okozója a legkevésbé ő volt. Akik elszúrták ezt és azt is, most éppen máshol bátrak.