Márciusban szép csendben megalapították a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézetet, mely a Miniszterelnöki Hivatal felügyelete alatt megalkotja majd a rendszerváltás hivatalos történetét. A Hvg.hu nem cáfolt értesülése szerint az intézet vezetőjének Bíró Zoltánt szemelték ki. Ez a biztosíték arra, hogy a rendszerváltás (egyik) exkommunista koncepciója váljon hivatalossá, s ezt közvetítse majd a központosított iskola és média a jövő nemzedékeinek.

Bíró Zoltán az MSZMP eminens kultúrpolitikusa volt, aki még az állampárt tagjaként lett a Magyar Demokrata Fórum első elnöke.

A Bíró Zoltán által képviselt irányzatnak az volt a meggyőződése, hogy a rendszerváltásnak a legkevésbé sem az állampárt hatalmának felszámolásán, hanem az állampárton belüli és kívüli „népi erők” összefogásán kell alapulnia.

Bíró és Pozsgay Imre 1989-ben és 1990-ben megjelentetett beszélgetőkönyveinek fő iránya: heves támadás azok ellen, akik az állampárttal és utódjával való összefogást meg akarják torpedózni, az állampártból jött politikusokat, illetve az utódpártot karanténba kívánják zárni. Ezen az alapon mocskolták egymást tüzelve a beszélgetőtársak a liberálisokat, főleg a „bolsevista lelkű” fideszeseket. A négyigenes népszavazás támogatóit (köztük a Fideszt) egyenesen azzal vádolta, hogy „terrort akarnak létrehozni”, a saját hatalmukon kívül nem érdekli őket semmi, főképp nem a magyar nép érdeke.

Bíró galád árulásnak tekintette, hogy az MDF korábbi szándékával ellentétben ellenelnökjelöltet állított az állampárt utolsó és az utódpárt első frontemberével, Pozsgay Imrével szemben. Bíró szemében Antall József volt az a főbűnös, aki az MDF-be beépített nemzetellenes bomlasztó erők szándékának megfelelően megbontotta a „népi erők” egységét, elszakította a pártját a Pozsgay vezette utódpárttól.

Bíró Zoltán a rendszerváltás kudarcának, eltorzulásának azt tekintette és tekinti máig is, hogy Magyarországon nyugati típusú többpárti parlamentáris demokrácia alakult ki. Bíró a Saját út című könyvében határozottan elutasítja ezt a rendszert, mivel nézete szerint a „néppel-nemzettel azonosulni” nem akaró urbánusok igyekeznek egy „polgári-liberális eszmerendszer importjával a progresszió élvonalába állni”.

Ennek az importnak, a nyugati típusú berendezkedés minél gyorsabb és teljesebb kiépítésének a Fidesz volt a legkövetkezetesebb híve a rendszerváltás időszakában. Abban a korszakban, melyet a Bíró vezette intézet kutatni hivatott, Bíró és a Fidesz a politikai paletta két ellentétes pólusán állt. Elgondolhatjuk, mennyiben lehet ettől az intézettől a rendszerváltó erőknek a valósághoz hű leírását várni.

2009. szeptember elsején Bíró Zoltán a Magyar Hírlapban kifejtette, hogy az új kormánynak „diktatórikus eszközöket is” alkalmaznia kell majd, mert „nem a demokrácia és a szabadság doktrínáját… kell szentként tisztelni, hanem a nemzet létét”.

A rendszerváltás hivatalos története ezentúl azok története lesz, akik szerint a diktatúra megfelelő eszköz a nemzet szolgálatára, ellenben a demokrácia és a szabadság árt neki.