Kövér és a tahóság ára

„A parlamenti demokrácia része a bekiabálás” – ezt a jogos érvet kiabálta be néhány éve – még ellenzékiként – a fideszes Babák Mihály a parlamentben, ezzel igazolva korábbi, nem éppen halk véleménynyilvánításait. Babák Mihálynak igaza van. A brit törvényhozásban – hogy csak az európai kultúrkörben leginkább irigyelt parlamentarizmust hozzuk fel – ennél jóval hangosabbak és keményebbek egymással szemben a képviselők, az ukrajnai pofozkodásokat nézve pedig még diszkrét úriembereknek tűnnek saját országgyűlési delegáltjaink.

Arról lehet és talán kell is vitát nyitni, hogy szabad-e bazárt, a mind szélesebb médiafelületért menő performance-cirkuszporondot csinálni az Országgyűlésből; valószínűleg nem. Feltéve, ha a törvényhozás, a demokratikus népképviselet megfelelően működik: minden delegált meghallgattatik, érveit megfontolják, beadványai nem olvasatlan fiókdolgozatok.

Azzal, hogy Kövér László a kormánypártiak voksasszisztenciájával az utóbbi időben – olykor tetemes – pénzbírságokat szabott ki a (szerinte) renitens képviselőkre, tulajdonképpen nem is lenne baj. Az, hogy mindenkinek tisztelnie kell a T. Házat, és annak megsértése esetén retorziót kell alkalmazni, az elvek szintjén rendben van. Persze eleve kínos, hogy egyáltalán felmerül: a megválasztott képviselők méltatlanul viselkedhetnek a törvényhozásban; de tetszettünk volna olyanokat megválasztani, akik tudnak viselkedni.

Kövér László és bírságolási gyakorlata mégis szégyenletes. Az, mert magán hordozza mindazt a pökhendi kivagyiságot, amely egyszer már a Fidesz bukását jelentette, és amelytől az egész NER büdös. A fideszes házelnök ugyanis egy személyben dönti el – ne legyen kétség, a kétharmad formálisan mindig megszavazza az erre vonatkozó indítványát –, hogy kinek, miért és mennyit kell fizetnie. Jogorvoslati lehetőség nincs, amit Kövér László sértőnek talál, az gránitszilárdsággal az is. Ismerős stílus ez: ha a szakmai bizottság szerint hülyeség a Ferihegyi repülőteret átnevezni, akkor másnaptól nincs bizottság...

Az pedig külön érdekes, hogy vajon a házelnök milyen alapon árazza be a parlament „méltóságát súlyosan sértő” tetteket. A jobbikos „szocionista” kifejezés ötvenezret, Szanyi Tibor középső ujja száznyolcvanat, a „Loptok, csaltok, hazudtok” feliratú Párbeszéd párti molinó összesen 235 ezret, míg a „trafikmaffiára” utaló tábla csak 140 ezret ért. Ezek szerint a trafikmutyi vádja kevésbé volt sértő, mind a hazugozás. És vajon mennyit ért volna a „Come back Medgyessy!” feliratú transzparens, amelyet az ellenzéki fideszesek vittek a parlamenti patkóba a Gyurcsány-érában? És mennyit kellett volna fizetniük Szijjártóéknak a gúnyrajzos pólókért, amellyel szintén az ülésteremben tüntettek az aktuális kormányfő ellen? Kövér László akkor vagy nem szólt társainak, hogy ezt nem illik, vagy mondta, csak nem vették komolyan. Utóbbit nehezebben hisszük el.

Jogos a szándék, hogy rend legyen a parlamentben. A méltóság őreként fellépnie azonban annak a Kövér Lászlónak, aki szerint „önmagában méltatlan”, hogy szocialista képviselők részt vehetnek a törvényhozásban, aki korábban az Országgyűlésben előbb lehazaárulózza a vele szemben ülőket, majd úgy kér elnézést, hogy „valójában csak az lehet hazaáruló, akinek van hazája”; annak, aki a parlamenti jegyzőkönyv szerint annyira tiszteli az Országgyűlést, hogy az egészségbiztosítási törvény korábbi tárgyalásakor nemes egyszerűséggel „tahó söpredéknek” nevezte politikai ellenfeleit, nos, talán nem neki kellene tiszteletre és fairplay-re tanítania. Anélkül, hogy előbb példát mutatna, semmiképpen.

Kövér László elnököl
Kövér László elnököl
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.