Megírtuk: egy elképesztő, de esélyes javaslat szerint eztán 12 éves gyerekeket is előzetes letartóztatásban lehet tartani akár egy évig. A cikk alatti kommentek között hatalmas többségben vannak azok, amelyek szerint az előzetes egyenlő a jogos büntetéssel, elmaradása a fölmentéssel. Van ítélet, vagy nincs – nem számít! Ez a közfelfogás ellentétes a jogállamiság elemi normáival. Jogállamban az a normális, hogy a büntetés az ítélettel kezdődik. Az a kivételes, ha megfosztanak a szabadságuktól embereket, akik jogilag még ártatlanok. 

Sokan a valóságban is. Számos ártatlan polgártársunk ült már előzetesben. Nem vitás, az előzetes a társadalom védelmében sokszor elkerülhetetlen, de az is biztos, hogy ma ezzel súlyosan vissza lehet élni. Zsarolásra, hamis vádak koholására, riválisok üldözésére lehet használni. Egy sor politikailag színezett ügyben utalnak erre mostanában az érintettek. Strasbourgban már el is ítélték a magyar államot Hagyó Miklós indokolatlan előzetes letartóztatása miatt.

„Reggel letartóztatják őket, délután már megint itt vannak” – ez az obligát panaszszó szerte az országban. Sokszor el is lehet marasztalni az illetékeseket, amiért a bűnismétlés veszélyét nem mérik fel reálisan, és nem tartják előzetesben azokat (nem azokat tartják előzetesben), akiket kellene. De ez a panasz többről szól. Arról, hogy aki gyanús, az bűnös. Az a természetes, hogy a büntetés a gyanúsítással kezdődik, s az az abnormális, ha a gyanúsított nem bűnhődik azonnal, hanem szabadon védekezik. Mi is itt a természetes? Az, hogy nincs szükségünk bizonyosságra, bizonyításra, nem zavar minket, hogy ártatlanok is bűnhődhetnek. Elfogadjuk biztonságunk vélt érdekében ártatlanok üldözésének lehetőségét. Készen állunk konstrukciós vádak s a rendőri teljhatalom elfogadására. A „népi igazságérzetet” megértő kritikával kell kezelni. A jogállamnak ára van. Minél erősebb garanciákkal zárjuk ki ártatlanok büntetését, annál több bűnös ússza meg, mivel valószínű bűnössége minden kétséget kizáróan nem bizonyítható. Továbbá: annál nagyobb lesz az időbeli távolság a bűn és a büntetés között. A jogállami normák valóban korlátozzák a laikus igazságérzet kielégülését. Felelős politikusoknak és véleményformálóknak bölcsen és tapintatosan kellene munkálkodniuk e korlátozottság elfogadtatásán. Helyettük felelőtlen alakokkal találkozunk, akik egészen mást tesznek.

„Hogyan lehet szabadon két, idős embereket bántalmazó sorozatgyilkos?” – hangzott a Fidesz-frakció kérdése a Fidesz igazságügy-miniszteréhez. Így lehet a jogos fölháborodást félreterelni. A szóban forgó gyanúsítottak négy évet töltöttek előzetesben. Nincsenek szabadon, házi őrizetben vannak, nem szökhetnek el, nem ismételhetnek bűnt, a tényleges büntetésük nem kevesebb lesz, hanem több, mert a házi őrizetet nem számolják bele. Ami felháborító, az a bűnüldöző apparátus töketlenkedése és felkészületlensége. Nem pedig az a minimális korlátozás, hogy négy évnél tovább már végképp nem lehet semmilyen ürüggyel és váddal embereket ítélet nélkül börtönben tartani.