Félkarú óriás: ezt a képet festi az Európai Unióról a Magyarországot bíráló legújabb jelentés. És akkor még finom voltam – valójában félkarú emberkét kellene mondanom. Ezúttal az Európai Parlament állampolgári bizottsága döngöli földbe a magyar kormány alkotmányozó-hatalombebetonozó ámokfutását, teljes joggal. Végig sem kell olvasnunk a dokumentumot, és máris tudjuk, miről esik benne szó, a negyedik alkotmánymódosítástól a független igazságszolgáltatás megtépázásán át a közmédia legyűréséig. Annyian, annyiszor elmondták már. 

A kétharmados gőzmozdony mégis zakatol tovább.

S pont ezt kifogásolja a strasbourgi–brüsszeli parlament jelentése is: az igazán érdekes rész arról szól, mit nem tett eddig az EU. Íme a legfontosabb mondat: „Az Európai Parlament csalódottan állapítja meg, hogy az Európai Tanács az EU egyetlen politikai intézménye, amely továbbra is hallgat.” Dekódoljuk a brüsszeli nyelvezetet – az Európai Tanács az uniós kormányfőket jelenti, azaz Orbán Viktor kollégáit. Az ő hallgatásuk válik egyre kínosabbá.

Megtévesztő lehet a magyar kormányra zúduló bírálatözön. A mennyiséggel nincs baj – a mostani jelentés is emlékeztet, hogy aggodalmának adott már hangot az Európai Parlament, az Európai Bizottság, az Európa Tanács, az EBESZ és még az Egyesült Államok is –, ám a minőséggel már akadnak gondok. A jelentések, közlemények, nyilatkozatok, sőt még a (kilátásba helyezett vagy elindított) jogi eljárások sem ingatják meg a magyar miniszterelnököt. A közleményekről-nyilatkozatokról nem – vagy csak elferdítve – ad hírt a hazai közmédia, mérsékelten érdeklődnek irántuk a kereskedelmi csatornák, a jogi eljárások pedig bonyolultak, igen távoli végeredménnyel.

Éppen ezt teszi szóvá az EP-szakbizottság, amely pontosan ismeri az unión belüli erőviszonyokat. És tudja, hogy az „erős kutya” az unióban nem az Európai Bizottság, és nem is az Európai Parlament, hanem a – tagállamok vezető politikusaiból álló – Tanács. Ennek csúcsszerve a kormányfők alkotta Európai Tanács: ha itt nyíltan kimondanák, hogy veszélyben a magyar jogállamiság, és a veszélyt egyértelműen a Fidesz-kétharmad rendszerszerű intézkedései okozzák, nos, ezt Orbán Viktor is garantáltan meghallaná.

S hogy erre miért nem szánják rá magukat a tagországok vezetői? Egy Brüsszelben élő magyar diplomata története jut eszembe. A szomszédból esténként szörnyű veszekedés zaját hallotta: nyilvánvaló volt, hogy a férj bántalmazza a feleségét. Ám amikor a lépcsőházban összefutott az öltönyös-nyakkendős szomszéd férfival, udvariasan köszöntek egymásnak – bonjour, monsieur –, és mentek tovább. Tudták egymásról, hogy a másik is tudja, de ilyet valahogy mégsem hoz szóba egy úriember.

Most a magyar kormány veri a feleségét. Szól majd valaki?