Miért?
Hosszú heteket tölthettem kint, és megtapasztaltam, hogy a délutáni foglalkozások mennyire elfogadottak voltak a gyermekek körében, milyen örömmel jöttek, és mennyire hasznosan tudták eltölteni a délutánt. Ott már akkor projektmódszerrel dolgoztak a gyerekekkel. Az is fontos volt a számomra, hogy nemcsak a gyerekekkel, hanem a gyerekek családjaival is folyamatos kapcsolatban voltak, és számtalan napi ügyükben nyújtottak segítséget a számukra. Nagyon jól éreztem magam, és elkápráztatott, hogy mennyi eszköz állt rendelkezésre a fejlesztéshez.
Mikor hazajöttem, figyeltem azokat a kezdeményezéseket, amik elindultak – elsősorban a dr. Szőke Judit nevéhez kapcsolható Tanoda programot és a Teleki László által vezetett Hétvégi Kollégiumot. Mind a kettőjükkel felvettem a kapcsolatot, majd az érdeklődőket magunk köré gyűjtve elmentünk tanulni, beszélgetni, tapasztalatokat szerezni. Bátonyterenyén kezdtünk el dolgozni 2000-ben. Sokan szkeptikusak voltak: ki jönne tanulni hétvégén? Ki vállalja a tanítást? Aztán kiderült, hogy sokan akartak mellénk szegődni a nehéz, de nagyon szép munkára.
Először csak hétvégenként dolgoztunk. A MÁV Rt.-től béreltünk egy ingatlant, és ott fogadtuk a gyerekeket. Tanultunk, játszottunk, beszélgettünk. Hamarosan olyan sok lett a gyermek, hogy már a folyosókon is tanultunk. Jól mentek a dolgok. A gyermekek egy része komoly tanulási nehézségekkel küzdött. A pedagógusokkal közösen kidolgoztunk egy programot, mely elég hatékonynak bizonyult. Általában két-három évvel korábbról kezdtük meg az egyéni foglalkozásokat, és rögtön láttuk, hogy ki, mivel, hol van elmaradva, miben vár támogatást. Az eredmények lassan javultak, de egyértelműen: jobban olvasott, fejlődött a szókincse, szebben és választékosabban beszélt az a gyermek, aki hozzánk is járt.
Szépen, fokozatosan haladtunk előre. Már nem volt kétséges, hogy a gyermekeink tovább fognak is tanulni. Az évek során tanodánk is egyre ismertebb lett. Egymást érték a látogatók, a szakdolgozatot készítő diákok, a hasonló kezdeményezésbe belevágók. Mi mindig mindenkinek segítettünk. Adtuk az általunk használt mérőlapokat, a dokumentációt, mentünk a helyi pedagógusokkal konzultálni, szóval kialakult körülöttünk egy sűrűn szőtt partneri hálózat. A mi kapunk hétfőtől szombatig mindig mindenki előtt nyitva állt.
2006-ban Ferge Zsuzsa professzor asszony ellátogatott Bátonyterenyére, ahol neki és munkatársainak megmutattuk a Tanodát, bemutattuk a programot. Ennek hatására Rimócon, Nagylócon, Nógrádszakálban is elkezdődött ez a munka a szécsényi kistérségben. Örömmel segítettünk, fogadtuk az ottani kollégákat, annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek tanulási sikeressége javuljon, a szegénység átörökítő tényezői csökkenjenek. Aztán jött a nagy LHH-tervezés. Mi a kistérségben beállítottunk 4 tanodát hálózati működtetésbe. Nagyon szép, felemelő munka volt. 203 gyermek nevelése, oktatása, szabadidős lehetőségeinek szervezése, táboroztatások, színházak, kirándulások – kinyílt a világ.
Nagy közös együttlétek, családi programok – boldog, szép napok. Minden nehézséget legyőzve nagyon tisztességesen dolgoztunk annak érdekében, hogy igazi hálózat legyen. Minden tanodában minden gyermek egyenlő mértékben hozzájutott mindenhez. A tanodánkat úgy rendeztük be, hogy jó legyen bejönni. Szép környezetben vártuk a gyerekeket, akik nagyon vigyáztak mindenre. Ma is így van ez, ha valaki betér hozzánk, bármelyik helyszínen barátságos, meleg környezetben találja magát. A gyermeke munkája a falakon, az ablakokon, az elkészített tablók mind a tanoda hitvallását tükrözik. A gyermek az első.
Közös mentori és koordinátori megbeszélések, tanári műhelymunkák, iskolákkal való kapcsolatok ápolása, a tanodákkal való napi szintű együtt dolgozás – meghozta a sikert. A tanodaprogram és jómagam Justicia Regronum Fundamentum Díjat kaptunk 2012-ben. Az ember az elmúlt évek alatt hozzászokott ahhoz, hogy mindig pályázni kell. Ezért nemrég megdöbbentünk, amikor nem lehetett tanodahálózati működésre pályázni, csak külön-külön lehetett az új pályázatokra benyújtani a szakmai programot. Megdöbbentünk, és hozzáfogtunk. Megírtuk a négy pályázatot. Nem csökkentettük a pedagóguslétszámot, mert tudjuk, hogy igazi eredmények csak szaktanárokkal érhetők el.
Nem csökkentettük a mentori és koordinátori létszámot, mert tudjuk, hogy ezek a munkák mennyire fontosak a család, a gyermek, az iskola és a tanodáink életében. A nálunk dolgozó kollégák 60%-a roma származású. 56 együttműködési szándéknyilatkozatot kötöttünk. Az ország minden részéből kerestek minket. Sokan személyesen is eljöttek, és kérdezték, mi az a tanoda? Segítsetek, adjatok támpontokat. Megállapodásokat kötöttünk, hogy segítsünk mindenkinek. De levél érkezett azzal, hogy válasszunk ki ötöt, a többit tegyük félre, és mondjuk meg, kivel akarunk együtt dolgozni. Idegen volt a felszólítás hangja, mert nem értette, hogy nekünk sok tanodával van tényleges kapcsolatunk. Nehezen, de eleget tettünk a kérésnek. A szabály az szabály, az együttműködés eddig sem papíron volt nálunk, ezután sem ott lesz.
Izgatottan vártuk az eredmények kihirdetését. Nekünk ez elköteleződés a gyermekek iránt. Hiszünk benne, látjuk az eredményeket a nehézségek mellett is. Két hete volt egy tanácskozás, ahol én is ott voltam. A szünetben odajöttek hozzám, és örömmel újságolták, ők nyertek a Tanoda programon. Aj, de jó, örültem velük én is. Melyik konstrukcióba pályáztatok? – kérdeztem. A TÁMOP 3.3.9.C-ben.Megdöbbentem, hiszen előtte való nap néztem meg, és nem volt fent eredmény. Honnan tudjátok? Hiszen nincs eredmény! Megsúgták, volt a válasz – én elnémultam. Ők már tudták, mi ma tudtuk meg, nekünk nem súgta meg senki.
Az NMCKKSZSZ mind a négy Tanoda-pályázata tartaléklistára került. Keresem a választ, sehol sem találom. Az elmúlt két hónapot két nagyszerű partnerünk támogatásának köszönhetően éltük túl. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Lingros Kft. segített, hogy bérleti díjakat, munkabéreket tudjunk fizetni. 203 gyermek, négy korszerű tanoda maradt támogatás nélkül. Nem értem. Magyarázatot szeretnénk kapni. Ennyit talán megérdemelnek a gyermekek, a szülők és a munkatársak, akiknek a tudása, elköteleződése nem megkérdőjelezhető. A szervezet 13 éves napi munkája torpant meg egy döntés hatására. Miért? Méltatlan a döntés a gyermekeinkkel szemben, a szervezettel szemben.
A szerző pedagógus
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
