Minderről sajnálatos anyagtorlódás miatt az MTI nem számolhatott be, ám a lakosság így is biztos volt a portugálok kizavarásában, hiszen a miniszterelnök pár nappal előtte szavát adta rá. Erről a magyar kormányfő Coelho miniszterelnöknek így beszélt az esti vacsorán: – Istvánnal, a főpolgármesteremmel épp utaztunk az új Mercedes buszon, nagyokat bolondoztunk a tévékamerák előtt, hogy nekünk is jegyet kell lyukasztanunk, amikor István egyszer csak azt mondja: nem tudjuk elvenni a portugáloktól a Balettintézet épületét, mert az övéké.

No, mondom, hát add be a javaslatot, én meg majd csinálok neked rá törvényt, hogy elvehesd. Be fogjuk adni a javaslatot, mondta István, mert nálunk, magyar embereknél az a szokás, hogy egyes szám első személyben csak én beszélek. Arról nem számolt be a híradó, hogy mit szóltak mindehhez a portugál és brazil üzletemberek, mindenesetre Magyarországon évtizedek óta nem volt akkora sikere tényfeltáró dokumentumfilmnek, mint a kormányfő és a főpolgármester autóbusz-utazásáról szóló pár perces videofelvételnek; ha valaki meg akarja ismerni a mai Magyarországot, ebben minden benne van.

Egykori tsz-elnökök és szépkorú párttitkárok nézik párás szemmel a miniszterelnök buszos kalandját, és el-elcsuklón emlegetik a régi időket, amikor „mi is pont így beszéltünk a kocsisunkkal meg a melléküzemágban dolgozó asszonyokkal, csak mi nem Norbi gyorséttermébe néztünk be enni valamit, hanem hagymáztunk, vagy levágtunk mindjárt harminc birkát”. Plusz a film mint jellemrajz.

István, aki a népemlékezetben ugyebár eléggé egyoldalú életet él, ha kell, szemüvegtörést helyez kilátásba, riporternőt aláz, és bárkit kioktat, aki ellentmond, most egy másik arcát mutatta; legyen elég annyi, hogy amióta világ a világ, ennyire sallangmentes szervilizmussal és önzetlen odaadással, egy pillanatra se lankadó lendülettel még nem nyalt segget egyetlen világváros főpolgármestere sem miniszterelnöknek.

Annak rögzítését, hogy Magyarországon így születnek a döntések, hogy ez az egész mentalitás mintha némiképp ismerős volna a bolsevizmus történetéből, meghagyjuk másnak, nekünk épp elég István egymagában. Aki persze nem érti, hogy mi a baj az ő utazásával, hiszen Orbán Viktorral csak „a város fejlődéséről tanakodtak”. Ami nem csoda, a megértéshez az olvasottságon, az általános műveltségen túl némi méltósággal, önbecsüléssel is kellene bírni, de hát a miniszterelnök Istvánja még azt se vette észre, hogy a tanakodás során a saját gazdája végig hülyére veszi; soha ennyire nem látszott még, hogy Magyarország fővárosának nincs főpolgármestere.

A portugáliai út egyébként remekül sikerült, sőt Anibal Cavaco Silva portugál államfő a magyar miniszterelnök udvariassági látogatásán külön köszönetet mondott a délelőtti szíves gesztusért, amennyiben a magyar kormányfő előre figyelmeztette a portugál tulajdonosokat. Holott akár azonnal ki is füstöltethette volna őket az épületből a magyar szabadságharc jegyében.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa