Stumpf István és G. Fodor Gábor a Századvég Alapítvány gondozásában megjelent korábbi tanulmányában így ír: „Nem a piac, hanem csak az állam képes biztosítani azokat a feltételeket, amelyek között az egyének értelmezése szerinti jó és ésszerű élet mindenki számára megélhetővé válik (éppen ezért nem a piacnak, hanem az államnak kell kormányoznia)”.

Jó mélyre süllyeszthették e dokumentumot az udvari kutatóintézet könyvtárában... Ma itt a kormányzás se nem jó, se nem demokratikus, kötelezettségeket pedig egyaránt nem fogalmaz meg a maga számára. Az állam nem kormányoz, az állam foglyul ejtett: rabja egy oligarchikus politikacsinálási folyamatnak és be van zárva egy megbukott, használt világnézetű, egykulcsosadó-fétisbe. Ennek a fétisnek az árát ma milliók fizetik meg. Az Orbán–Matolcsy tandem az egykulcsos adóval ördögi körbe ültette a magyar társadalom jelentős részét, különösen a 100 ezer forint alatt keresőket. Az ő zsebükből havonta több mint 10 ezer forintot vesznek ki az unortodoxia pápái, és évente 400 milliárd forintot a költségvetésből. Az egykulcsos adó világnézet: több lehetőség fent, kevesebb esély lent.

Az elmúlt évtizedek új fogalmakat eredményeztek a mindennapokban: „underclass”, „roncstársadalom”, „új szegénység” és új jelenségként a prekariátus. E kifejezés a Párbeszéd Magyarországért (PM) megjelenéséig hiányzott a politikai baloldal szótárából, holott a külföldi szociáldemokrata pártok, zöld-baloldali alternatív politikai erők kiadványokat szentelnek neki. Lényege: a létbizonytalanság.

Ferge Zsuzsa „magyarra” fordítja a kifejezést: ma hazánkban „a prekariátushoz tartozna a munkanélküliek egy része, a közmunkások, a kényszervállalkozók, a fekete-, szürkegazdaságban dolgozók, az „atipikusnak” nevezett foglalkoztatottak egy része, például a munkaerő-kölcsönzőkben dolgozók, és a sokféle állampolgári jogtól is megfosztott, határozott idejű munkaszerződéssel dolgozók. (… ) valamilyen mértékben érintett minden alkalmazásban álló, akire a munka törvénykönyve vonatkozik”. Ferge Zsuzsa az új munka törvénykönyvéről beszél, amely bár a munkavállalók érdekeinek megvédésére alkalmatlan, annak a célnak tökéletesen megfelel, hogy a profiton túl növelje a munkavállalók kiszolgáltatottságát is. A bizonytalan helyzetben lévő középosztály elindult lefelé a lejtőn – és esélye sincs fékezni. Gyermekei kiszorulnak a felsőoktatásból, a családok előbbre jutásának is minden esélye elveszik.

Az új kiszolgáltatottság áldozata az a húszas-harmincas generáció, amely vagy létbizonytalanságban marad, vagy a munkaerőkölcsönzőbe kerül, vagy kivándorol. Szüleik kiszolgáltatottsága napról napra nő, saját jövőjük tervezhetetlen vagy röghöz kötött. Több százezer fiatal hiába reméli, hogy bejut az évtizedek óta legzártabb és egyenlőtlenebb felsőoktatásba, de tőlük az Orbán-kormány még a kivándorlás esélyét is elvette. „Maradsz, és megtanulsz 47 ezer forintból élni.”

Orbán ördögi köre kormányváltás nélkül elnyeli a jövőt. Elhibázott egykulcsos adórendszer, kieső milliárdok, növekvő bérterhek, csorbult munkajogok. A szerencsésebbek „csak” bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot kapnak, a többiek kirúgásokat – ha hajléktalanok, pénzbüntetést, elzárást, hatósági zaklatást. Büntető államot.

Holott nem az erőnek és „nem a piacnak, hanem az államnak kell kormányoznia”. Ezért kell az Orbán-kormánytól elvenni a kormányrudat. Az ugyanis nem társadalompolitika, hogy intézményesítik a szegregációt. Az nem oktatáspolitika, hogy leviszik a tankötelezettségi korhatárt. Az nem állami gondoskodás, hogy a munkahelyek helyett közmunkások kényszertoborzását végzi a kormány. Az nem felsőoktatás, amely csak a felső középosztály oktatása.

Május elseje a szakszervezetek és munkásmozgalmak által elért eredmények ünnepe, de nem ünnepi a hangulat. Nemcsak a bérből és fizetésből élők kiszolgáltatottsága nő, hanem a magyar társadalom egésze esik szét. Újra kell építenünk közösségeinket, vissza kell állítani a munkavállalói jogokat, ki kell nyitni újra az egyetemek kapuit, vissza kell adni a reményt!

Szolgaságból a korszakváltásba – ez a jövő baloldalának programja.

A szerző a Párbeszéd Magyarországért (PM) országgyűlési képviselője

 ***

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.