Tavaly nyáron a bukaresti parlament nemzeti kisebbségi frakciója megállapodást írt alá a kormányzó Szociálliberális Unióval (USL) egyebek mellett a parlamentben hat éve veszteglő kisebbségi törvény elfogadásáról. A megállapodás felzúdulást váltott ki a magyarság körében, két okból. Egyrészt az egyezség szerint a jogszabályt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által szorgalmazott kulturális autonómia nélkül fogadnák el, márpedig enélkül a kisebbségi törvény legfeljebb csak felsorolná a már létező jogokat. A felhördülés másik oka vagy magyarázata: korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy kisebbségi kérdésekben ne a másfél milliós magyarság képviselője vigye a prímet.

Ilyen előzmények után érthető, hogy vasárnap Kelemen Hunor szövetségi elnök üdvözölte a kisebbségi frakció német alelnökének bejelentését, miszerint a képviselőcsoport javasolja az 1918-as Gyulafehérvári nyilatkozat belefoglalását a tervek szerint őszre elkészülő új alkotmányba. Az RMDSZ számára ugyanis egyértelmű, hogy 1918-ban a románok azt ígérték a többi népnek, amit az 1848-as forradalom után a maguk számára reméltek. Ha pedig a Gyulafehérvári nyilatkozat csakis az autonómiáról szólhat, és a többi kisebbség támogatja annak alkotmányba foglalását, akkor az autonómiát is támogatja. Mint kiderült, nem így van.

A német képviselő álláspontja más szemszögből nézve is megdöbbentő. Milyen képviselő az, aki még a nyilatkozatok szintjén sem akar többletjogokat?

Csakhogy a magyart leszámítva a többi romániai kisebbség csaknem teljesen asszimilálódott. Tagjai talán még beszélik őseik nyelvét, de a közösség annyira kis létszámú és széttöredezett, hogy például a többségi nyelv elsajátítása semmiképpen sem jelent gondot nekik. Míg a romániai magyarok számára természetes, hogy a románt idegen nyelvként kell tanítani az iskolában, a német vagy örmény számára nem az, következésképpen nem is akar dönteni a románnyelv-oktatás mikéntjéről. Ezért elégszik meg Ovidiu Gant (valamikor Gantz) a jelenleg is létező jogok törvénybe iktatásával.

Egy szimbolikus kisebbség szimbolikus parlamenti képviseletének álláspontja ez szimbolikus eredményekről. Ami nem jelenti azt, hogy nem lehet veszélyes. Annál is inkább, mert a történelem során bebizonyosodott, hogy hajlamosak vagyunk lekezelni adott összefüggésben jelentéktelennek tűnő népeket és embereket, amelyekről/akikről aztán kiderül, hogy nemcsak labdába rúgnak, de a miénket rúgják, helyettünk.

Egyelőre szó sincs arról, hogy a román parlamentben a többi kisebbség átvette volna az RMDSZ helyét, de fontos, hogy a magyar érdekvédelem megtalálja a hangot a mindenkori román hatalommal. Még akkor is, ha ezzel kockáztatja, hogy veszít a magyarok támogatásából. A Tőkés-párt kommunikációja ugyanis – igen komoly magyar állami támogatással – éppen a kijárásos politikának csúfolt együttműködés támadására épül.