Révész Sándor: A józan ész önkénye
Aki így szól, sokak szívéből szól, ezt az elmúlt két hétben is megtapasztalhattuk: a paragrafusok nem gondoskodtak minden helyzetnek törvényes úton való rendezéséről, igen sokszor kerül közigazgatási tisztviselő abba a helyzetbe, hogy törvényes alap híján a józan ész és az érző szív szavára hallgatva kell bizonyos területen beavatkoznia... A közigazgatási tisztviselő, aki egy cikkében 1928-ban így indokolta bizonyos ügyek „jogilag nem szabályos, de az élet szempontjából teljesen igazságos és szükséges elintézését” , Gödöllő főszolgabírója volt. Endre László, aki ekkor még törvénytelenül igyekezett a zsidókat kiszorítani a főszolgabíráskodása alá tartozó élettérből, később prominens nyilas és a magyarországi deportálások főszervezője lett. Ő beszélt azok szívéből, akik azt hiszik, Endre utódainak a föltartóztatását szolgálják, amikor követelik a kormányfőtől, hogy a „józan ész és az érző szív” nevében akkor is tiltsák be ezeknek a demonstrációját, ha ez a döntés „jogilag nem szabályos”.
Gödöllőn egykoron a többség vélte úgy: az felel meg a józan észnek és az érző szívnek, ha a hatóságok „a rendes, keresztény, magyar embereket” helyezik előtérbe „a betolakodó, idegen faj” rovására akkor is, ha a buta törvények erre a megkülönböztetésre nem adnak alapot.
Bizony bárki hivatkozhat a törvénnyel szemben a józan észre és az érző szívre. Hivatkoznak is. Akik a hajléktalanságot kriminalizálják, akik kollektív és megelőző megtorlást követelnek a cigánysággal szemben, akik származási alapon tiltanak ki embereket településekről és szórakozóhelyekről, akik fizikai és lelki terrort alkalmaznak a kihallgatószobákban stb. Orbánék is folyvást a józan többségre hivatkoznak a törvényesség és az alkotmányosság normáival szemben. Ezentúl ez ellen sokkal kevesebb hitellel tiltakozhatnak azok, akik önmagukat a demokrácia helyreállításának biztosítékaként tüntetik föl, hiszen ők szólították föl kétszer is a miniszterelnököt, hogy parancsolja meg egy törvényes rendőrségi határozat megváltoztatását. Arról nem beszélve, hogy 2009-ben Bajnai Gordon miniszterelnök szorgalmazta törvényes alap nélkül egy neonáci tüntetés betiltását.
Némelyek arra hivatkoznak, hogy a rendőrség főnöke a belügyminiszter, a belügyminiszteré meg a miniszterelnök, ezért aztán joga van neki a rendőrséget utasítani. A rendőrségnek és mindenféle egyéb hatóságnak számtalan döntési feladata van, melyekben szigorúan a jog szerint, politikai befolyás nélkül kell eljárniuk. Ha ezekben a politikai hatalom képviselői utasíthatják őket, akkor egyikünk sincs biztonságban, mert holnap bármelyikünk letartóztatását el lehet rendelni a jóérzésre hivatkozva. Ettől kezdve bármilyen tüntetést is be lehet tiltani. Melegekét, kendermagosokét és a miniszterelnök mostani föllépését üdvözlő ellenzékiekét. A mai magyar jobboldali narratíva szerint a komcsik olyanok, mint a nácik, a szocik olyanok, mint a komcsik, a lehetséges szövetségeseik meg egylényegűek velük. Hát akkor?! Kit nem lehet itt betiltani? Ne kételkedjünk, lesznek bőven, kiknek érzékenységét, „emberi méltóságát” sértik majd az „idegen érdekek zsoldjában álló” ellenzékiek tüntetései.
Lehetne törvény tüntetések tartalmi alapú betiltásáról. Nem biztos, hogy jó lenne, mert ezzel csúnyán vissza lehet élni. De annál, ami most van, biztosan jobb volna. Ám ilyen törvény nincs. Nem véletlenül nincs, hiszen mindenről van, amiről Orbán Viktor akarja. Azért nincs törvény, hogy lehessen önkény. Lesz.