Nem túl hosszú, ám indulatos vita folyt tegnap a magyar alaptörvény negyedik módosításáról az Európai Parlamentben, ahol a néppárti felszólalón kívül szinte mindenki aggályosnak tartotta, hogy a „gránitba vésett” új alkotmányt az Orbán-kormány sorozatosan átírja. És ahogy teszi! Felhívták a figyelmet az uniós alapértékek tiszteletére – ők tudják, miért.

A kétharmad válaszként látványosan előremenekül. A miniszterelnök német napilapoknak adott interjúiban magyarázta a bizonyítványt, magyar sikertörténetről beszél, és visszakézből ad egy sallert a szerinte doktriner uniónak. Ugyanakkor a kormány hétfőn azért beterjesztett több olyan törvénymódosítást, amelynek célja, hogy kifogja a szelet mindazok vitorlájából, akiknek a budapesti kabinet működése egyre kevésbé tetszik.

A magyar kormány tevékenységét illető politikai véleményektől Orbán Viktor nem szokott megijedni. Most viszont Brüsszel az alaptörvény április 1-jén hatályba lépett módosítása miatt újabb kötelezettségszegési eljárásokat helyezett kilátásba. Kellemetlen következményekkel jár, ha egy ilyet elbukunk. Akár pénzbüntetéssel is.

Nyilván azért engedünk a magunk szerény módján egy-egy követelésnek. Az európai uniós választás előtti médiakampányt például nem korlátoznánk – a pártok ekkor mégis közzétehetik az erre vonatkozó hirdetéseiket a kereskedelmi médiában is. Csakhogy a minden bizonnyal ugyanazon a napon tartandó parlamenti választásra készülve már nem. Groteszk lesz. Azoknak a pereknek más bírósághoz történő áthelyezéséről sem dönthet az Országos Bírósági Hivatal vezetője, amelyekben az uniós jogot kell alkalmazni. A többi préda? Az EU igazságügyi biztosának harmadik kifogására egyelőre nincs is válasz.

Viviane Reding azt is felrótta a magyar kormánynak, hogy különadót vetne ki, ha az unió bíróságának elmarasztaló ítélete miatt az államnak fizetési kötelezettsége keletkeznék. A kabinet tehát a saját „szabadságharcának” árát az emberekkel fizettetné meg. Erről – szemben a két másik észrevétellel – egyenesen az alaptörvény rendelkezik így. Ehhez ötödjére már nem hajlandó hozzányúlni a Fidesz.

A fülkeforradalom csak addig hátrál, ameddig muszáj. A politikai hirdetések közzétételének korlátozása a magyar alkotmánybírák szerint is csorbítja a véleménynyilvánítás szabadságát, de a hatalom csak az EU-nak és az EP választások kapcsán enged. A bírósági ügyek áthelyezése szintén általában aggályos, de itt is csak az európai érintettség ad védelmet.

Amikor tehát úgy gondolja a magyar kormány, hogy Brüsszel uniós jogra hivatkozva eséllyel indíthat kötelezettségszegési eljárást, visszakozik. Ha azt látja, hogy az európai nemzetek eredetileg gazdasági érdekekre alapozott közössége tehetetlen – mert nem készült fel arra, hogy olyan tagja is lesz, amely alapvető jogállami elveket vesz semmibe –, nem enged. A kivételek csak a kínos szabályra hívják fel a figyelmet.