Azután, hogy megismertük, mit gondol Pintér Sándor belügyminiszter a márciusi hókatasztrófa kezeléséről, Szabó Máté ombudsman összegezte, mi is történt valójában. Megállapította, hogy a kormányzati propagandával ellentétben jócskán akadtak hibák a megelőzésben és a mentésben. A hófúvásra nem készítették fel megfelelően a lakosságot. Nem adtak ki időben riasztást a közelgő veszélyről. Az ítéletidő következményeit mérsékelhette volna az állami apparátus, ha jól teszi a dolgát. Elakadt autósok ezrei nem kaptak megfelelő tájékoztatást.

Hiába teljesítettek erőn felül a végeken dolgozó tűzoltók, rendőrök, önkéntesek, mert az állami szervek belső kommunikációjának zavarai miatt sokszor összehangolatlan volt a munkájuk.

Akár elégedettséget is érezhetnénk, hogy a sok kormányzati csúsztatás, elhallgatás után az ombudsman jelentésbe foglalta azt, amit a márciusi ítéletidőben ezrek éltek át. Lovagolhatnánk azon: lám, egy országot mégsem lehet teljesen hülyének nézni.

Elégedettségre nincs ok. Véletlenül sem azért, mert bebizonyosodott, hogy nem volt tökéletes a mentés, hiszen senki nem akadt az országban, aki hibátlan munkát várt volna el a valóban rendkívüli időjárás miatt kialakult káoszban.

Az ombudsmani jelentés leginkább azért aggasztó, mert egyáltalán szükség volt rá. A biztosnak kellett elvégeznie azt a feladatot, ami a katasztrófavédelem vezetője és a belügyminiszter kötelessége lett volna. Csak ő készített olyan jelentést, amely lehetőséget ad okulásra, arra, hogy a következő "évszázad viharában" hatékonyabb legyen a megelőzés és a mentés. Bakondi és Pintér felelőssége nem abban rejlik, hogy hibáztak a rájuk bízott szervezetek. Sokkal inkább abban: megpróbálták eltussolni a hibákat.