Az antiszemita támadások száma legerősebben Franciaországban nőtt tavaly. De panaszkodnak egyes dán zsidók is, akiket lebeszéltek arról, hogy vallásukat jelző öltözetben menjenek ki az utcára. Voltak támadások zsidók ellen az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Kanadában is. Globálisan harminc százalékkal több incidenst regisztráltak, mint egy évvel korábban. Ezeket a számokat az antiszemitizmusról összeállított jelentés közölte. 

Az Európai Zsidó Kongresszus (EJC) szerint az agresszió ott a legerősebb, ahol demokratikus körülmények között viszonylag jelentős mohamedán közösség él. A támadások sokszor azután szaporodnak meg, hogy Izrael és a palesztinok között valamilyen fegyveres konfliktus történik. A jelentés a nyugati demokráciákban történt támadásokkal kiemelten foglalkozik, mégis azokra az incidensekre fordítja a nagyobb figyelmet, amelyek Európa peremországaiban – Magyarország, Görögország, Ukrajna – történtek. Elsősorban arra figyelmeztetnek, hogy ezekben az országokban a szélsőségesek egyre erősebbek, sőt ott ülnek a parlamentben. Moshe Kantor, az EJC elnöke felvetette: az EU-nak meg kellene fontolnia Magyarország és Görögország kizárását. „Ha nem védik meg saját lakosságukat a neonáciktól az európai történelem összes tanulságának birtokában, úgy talán nincs hely számukra az Európai Unióban.”

Én soha nem értettem, miért vált ki bizonyos emberekből ekkora izgalmat a zsidó szó. De hát mit lehet tenni? Nincs értelme logikusan magyarázni, hogy a globális zsidó összeesküvés-elméletek zagyvaságok, önmagukban is ellentmondásosak. Antiszemitákkal vitatkozni nem lehet. Nem mintha igazuk lenne, hanem mert nézeteik, félelmeik – és az ebből eredő rasszista gyűlölet – forrása nem a zsidó, hanem ők maguk. Arról is értelmetlen magyarázkodni, hogy a zsidó boltosnak nincs köze Izrael állam politikájához, ahogy az arab programozó sem felelős a szaúdi kőolaj áráért. Nem érdemes cáfolni, amit a mindenféle honlapokon írnak, vagy vitázni azzal, amit a magyar parlamentben előadnak. Azokkal kell vitatkozni, akik (szigorúan törvényesen) megengedték volna a gyűlölet motorosainak, hogy „Több gázt!” adjanak az egykori gettóban. Akik, ha érdekük úgy kívánja, együtt szavaznak a nem náci „nemzeti radikálisokkal”.

A magyarországi botrányt nem a zsidó temetők elleni barbarizmus, az utcai gyalázkodás, az internetes holokauszttagadás jelzi legjobban. A valódi botrány a nácik szerepe a politikában. A politikai nácik ugyanis könnyen hatalmi nácikká válhatnak. A jobboldali sajtóban kódolva, az interneten nyíltan zsidózók azt a látszatot keltik, hogy ez elfogadott norma. Európa nem zsidó vagy izraeli nyomás miatt lép fel ellenük, hanem mert a nácik jelenléte az államok normális békés létét akadályozza. Ők maguk az erőszak. És mindegy, hogy ezt ki mondja: katolikus pap vagy zsidónak született újságíró.