A Jó Állam már csak ilyen. Korlátlan figyelmessége mindenkire kiterjed. Tegnap Soltész Miklós államtitkár jelentette be, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma mozgalmat indít a tanulással elfoglalt egyetemista korú fiatalok társkeresésének, párválasztásának segítésére. Úgy látszik, hogy mostanában erre az állami szolgáltatásra mutatkozik a legerősebb igény a fiatalok részéről.

Kiindulhatunk abból, hogy a Jó Állam természetéből fakadóan nem akarhat rosszat, kérdés persze, hogy ízlése van-e. Ismerve az önmagát konzervatívnak és kereszténynek definiáló kurzus esztétikai ideáljait, a párkapcsolatot teremteni szándékozó fiataljaink helyében azért túl nyugodtak nem lennénk. A Jó Állam persze bizonyára elsősorban a belső, lelki értékekre fókuszálna, amiben nem látunk semmiféle kivetnivalót, valamilyen tulajdonságok alapján csak harmóniába kell hozni a párkapcsolatra kiszemelt, nyilvánvalóan kizárólag különneműeket.

Az egyetemisták egy részének jellemző értékeit már föl sem kell térképezni, elég, ha az ELTE bölcsészkarának hallgatói önkormányzatától elkérik a jól dotált szervezet lényegre törő feljegyzéseit, s talán máshol is vannak ilyenek. A már ismert forrásanyagból az illető néptánctudásától, „kis libero buziságán” keresztül, keresztény megbízhatóságán át – „apja az evangélikus gyülekezet felügyelője” – egészen feneke kerekségéig minden fontos dolog megtudható, ami a tárkeresés során bárki részéről is szóba jöhet.

A Jó Állam minden bizonnyal segít majd szakszerűen összehozni világnézet, társadalmi hovatartozás, politikai elkötelezettség alapján azokat a nemzeti álompárokat, amelyek tagjai hű házastársként boldogan élnek, amíg meg nem halnak, gyarapítják a föld veszélyesen túlburjánzó, ám az ország vészesen fogyó népességét, gyerekeiket pontosan járatják az óvodába, majd az alattvalókat nevelő iskolákba Nyirő József és Wass Albert műveit tanulni, s kötelet mászni a mindennapos tornaórákon a düledező folyosón kialakított tartósan alkalmi tornateremben.

Praktikus szempontok is érvényre juthatnak a mozgalom által irányított állami társkeresésben. A szabadbölcsész lányok mondjuk csak az autóipari mérnökök vagy a fogorvosok közül választhatnak férjet, hogy legalább egyiküknek legyen munkája.

A Jó Állam fogadott apja lesz minden általa kiházasítottnak, hozományt ugyan nem tud adni nekik, de osztozik a boldogságban, lélekben együtt ül velük a vasárnapi asztalhoz, s ha igénylik, a hálószobába is elkíséri őket.

Rajtuk tartja vigyázó szemét, megvédi őket a szabad piactól és a szabad gondolattól. Születőben a szép új régi világ.

Láthatóan nem szorulnak segítségre