Nem lehetünk eléggé hálásak a Gazdasági Versenyhivatalnak, a Vidékfejlesztési Minisztériumnak, illetve szakosított állatorvosainak, amiért vállalták, hogy ősztől az élelmiszerek magyarságtartalmát is ellenőrzik. Igaz, gyakran megcsörren majd a telefonjuk, élelmiszer-oligarchák hörögve fogják számon kérni, hogy mitől lett magyarabb a Coca-Cola, mint az ő turulpecsenyéjük. De a Hivatalok ezzel ne törődjenek, csak bírságoljanak! Ahol szokássá vált, hogy a nemzeti trikolórt holmi akciós újságokba szerkesszék, kacsamájpástétomok mellé, ott már nem szabad finomkodni!

Minden azzal kezdődött, hogy pár éve egy nyitva felejtett csatornanyílásból újra előmászott a vulgárnacionalizmus, belerondított közéletbe, kultúrába, végül pedig ráhemperedett az ebédlőasztalunkra is. Ez utóbbit elsősorban kereskedőcégek és élelmiszer-feldolgozók imázsfelelőseinek köszönhetjük, akik szükségét érezték, hogy ne a vásárlóikat, hanem a nagypolitikát szolgálják ki. Multinacionális kereskedőláncokból így lett „a magyar beszállítók elkötelezett partnere”, a nyugati marketingmintákat követő hazai bolthálózatokból pedig „magyar üzletlánc”, ahol azt a butaságot próbálják eladni, hogy a kolbász attól is finom, hogy a feldolgozó tulajának szép bajusza van és úgy hívják, hogy Sándor.

Ma már pedig a magyar céghálók sem állnak meg az országhatárnál, Szingapúrban jegyez be társaságot az élelmiszermogul, és Svájcban hoznak létre érdekeltségeket a nagyon magyar kiskereskedőlánc mögött álló tulajdonosok. Ott, a hanyatló Nyugaton a „nemzeti áru” fogalma szinte ismeretlen, helyette rendre a „helyit”, a local productot emlegetik, ami itt is jó lenne, hiszen egy komáromi számára sokkal kifizetődőbb és egészségesebb lehet a közeli szlovák földeken érlelt gyümölcs, mint a Battonyáról hűtőkamionokban felutaztatott áru. Szerencsére most jön a Hivatal, és körmére néz a sok nagyotmondónak.

Ha azonban az erre felkent állami szervek valóban jót akarnának tenni a vásárlókkal és a magyar élelmiszeriparral, akkor inkább azért kellene kampányolniuk, hogy aki teheti, az csak a minőséget keresse és semmi mást. A minisztériumban is jól tudják, hogy a magyar élelmiszerpiacnak nem a recesszió és még csak nem is a toronymagas áfa a fő problémája, hanem az igénytelenség. A magyar vásárló ma is felül a gyártói-kereskedői hazugságnak, hogy fillérekért is kapható jó minőség. Ezért ömlik ide az élelmiszernek becézett ipari hulladék. Mert itt azt megveszik és megeszik. Sőt, ha jó a csomagolás és a marketing, a magyar még sokkal többet is fizet érte. Ha sikerülne megértetni a hazai vevőkkel, hogy minőségit vásárolni nemcsak jobb, de végső soron olcsóbb is, az történelmi tett volna! Akkor tényleg felvirradna a magyar kézműves sajtkészítők, a kukoricától sárga húsú tyúkot tenyésztők, a házilag füstölt bivalykolbászt készítő gazdák napja. És persze a haza is fényre derülne.