Menni kéne

Azon nem csodálkozunk, ha minden második huszonéves tervezi, hogy elmegy, de azon már megakad a szemünk, hogy az ötven fölöttiek ötöde is el szeretné hagyni az országot. Arról vita folyik, hogy hányan dolgoznak külföldön. Az EU-országokba induló magyaroknak le kell jelentkezniük a társadalombiztosítónál – ez adhat támpontot arra, hányan mennek el.

Valószínű ilyesféle háttéradat segítségével lehetett kiszámolni, hogy Londonban 80-100 ezer lehet a magyarok száma. Angliában összesen 300 ezren (!) dolgoznak, Németországban 100 ezren, Ausztriában 50 ezren, más országokban megint 50 ezren. Más források kisebb számokkal dolgoznak. De nem kicsikkel. A legtöbben a nyomasztó anyagi terhek elől próbálnak elmenekülni. Sokan olvasták húsvétkor Gerendás Péter zenész Facebookra föltett búcsúlevelét, melyben szerepelnek objektív (anyagi) és szubjektív (közérzeti) okok is.

Engem az fogott meg, hogy a muzsikusnak el kellett adnia a gitárját, hogy a népes család megélhetését biztosítsa. De annyira vékony lett a jég, hogy azt egy 20 ezer forintos parkolási bírság vagy bármilyen váratlan kiadás így is azonnal és jóvátehetetlenül behorpaszthatja. „A ház ugyan tehermentes – írta Gerendás –, de bármikor ráterhelik a tulajdonlapra, esetleg valamilyen kifizetetlen számla miatt, így akár mi is hajléktalanok lehetünk. Öt kiskorú gyermekem van, de igazából a jövőképem kb. egy hétre elegendő és az is eléggé lesújtó. Nemcsak a jövőtől félek már, hanem a jelentől.”

Hányan lehetnek ebben az országban, akiket egy pár ezer forintos kifizetetlen számla gyorsan növekvő kamatai tönkre tudnak tenni? Bizonyára milliós a nagyságrend. S hányan lehetnek, akik a nyugdíjkorhatárt elérve azzal szembesülnek, hogy ha nem vállalnak pluszmunkát, nem tudják kifizetni a költségeiket. Esetleg nem tudják támogatni unokáikat, ami megint csak fájdalmas, mert az országban újra az idősebbeknek kellene támogatni a fiatal családtagokat. A zsebembe örökké pénzt dugdosó nagyanyám jut eszembe erről.

Illúzióink ne legyenek: Orbánék csalafinta rezsicsökkentése nem enyhíti a magyar lakosság többségének terheit. Az energiaszolgáltatók kikötik azok villanyóráját – ha fideszes, ha MSZP-s az illető –, akik nem fizetik meg az áram árát. Az ország egyes részein 8, máshol 28 ezer forintot kérnek a visszakötésért. Az ügyintézés megalázó, nyomasztó.

Ha valaki az áramszolgáltató ügyfélirodájában Orbán úr rezsicsökkentő szövegével állna elő, kiröhögnék. A kormány szájal és hőzöng, de alternatívenergia-programjai nincsenek a szegény tömeg számára. Ha sokan menekülnének a kilátástalanság elől, válaszként röghöz kötik a fiatal diplomásokat. Aki menekül, az összeomlás elől, s voltaképp Orbánék zűrzavara elől fut. Aki megy, tudja, hogy nem pár évre megy. Nem számít menekültnek, aki Németországban vagy Ausztriában vállal munkát, mi viszont folyamatosan azt érezzük, hogy itthagytak bennünket.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.