Gerendás Péter bátor ember. Bátor, mert meg merte mutatni sebezhetőségét és kiszolgáltatottságát. Azt a sebezhetőséget és kiszolgáltatottságot, amiről nem ő tehet. Gerendás Péter nem tett mást, mint egy társadalmi jelenséget egyes szám első személyben írt le. Mert a magyar társadalom jelentős része hasonló helyzetben vergődik. Azt gondolta, talán kapaszkodót nyújt hallgatásba rejtőzködő sorstársainak. Azt gondolta, talán enyhíteni tudja magányukat, a szégyen magányát. Levelében arra készül, amit már félmillióan megtettek, és amire minden ötödik magyar készül. Egy jobb, békésebb, harmonikusabb élet reményében elhagyni szülőhazáját. Nem hedonista indíttatásból, csak maga és a gyermekei számára egy emberibb élet megteremtéséért. Számára nem öröm, hanem fájdalom a távozás gondolata.

Gerendás Péter magyar ember. Egy közülünk, magyarok közül. Magyar földön magyarnak született. Apja, anyja magyar földben nyugszik. Gyerekei magyar iskolában, magyar nyelven magyar történelmet és magyar irodalmat tanulnak. Dalai a magyar múltról és a magyar jelenről, magyar emberek érzéseiről szólnak. Hazáját Bartók országának tartja. Lehet-e hazát jobban tisztelni és szeretni és méltatni? Magyarul ír, magyarul énekel és magyarul álmodik.

És mégis, magukat radikális nemzetinek nevezők patkánynak, kampós orrú zsidónak, ingyenélőnek minősítik. Ők azok, akik inzultálták a 90 esztendős főrabbit. Ők azok, akik miatt normális ember nem mer meccsre menni. Ők azok, akik tagadják a holokausztot, ők azok, akik listát akarnak összeállítani a zsidókról, ők azok, akik megkérdőjelezik a tiszaeszlári per döntését. Ők azok, akiké a „B-közép” Magyarországa. De hát Magyarország nem B-közép! Magyarország Bartók, Kodály, Erkel és Liszt, Petőfi, Balassi, Arany, Ady, Kosztolányi és Radnóti országa.

És a miénk, normális nem zsidózó, nem cigányozó magyaroké. Gerendás Péternek nincs igaza. Magyarország nem fasizálódik. A magyar ember soha nem volt fasiszta. Normális ember nem lehet fasiszta. Egy szűk kisebbség az lehet, és az is volt. Egy nyomorult, tehetségtelen, erőszakos kisebbség, amely túlharsogta a józan, tisztességes többséget. Egy szűk, nácit játszó, műveletlen, vallástalan, tehetségtelen kisebbség ma is túlharsogja a normális többséget. Megszégyenítik – ahogy Szálasiék tették – az árpádsávos történelmi zászlót.

Nyilas egyenruhára hajazó jelmezben masíroznak, a zsidóktól és a cigányoktól akarják megvédeni a magyarságot. Pedig ezektől az operettbe való álmagyaroktól kellene megvédenünk magunkat. Miattuk röhög és szánakozik Magyarországon a világ és Európa. Gerendás Péter talán már megszokta, hogy lezsidózzák. Neki már nem ez fáj. Neki a normális többség hallgatása fáj. Az fáj, hogy a többség úgy gondolja, a demokráciában minden politikai gondolkodásnak helye van. Pedig nincs. A náci gondolkodás idegen a demokráciától. Egyszerűen azért, mert a náci gondolat a demokráciában szalonképtelen. Illetlen, ízléstelen, nem odavaló. Egy demokrata megveti, szánja, kiközösíti a náci gondolatot.

Kiközösíti, mert ismeri a XX. század történelmét, a weimari demokráciát. Tudja, hogy egy Hitler nevű gazember hat ember által alapított pártja demokratikus úton hogyan jutott a világ felégetésének és hatmillió ember elégetésének lehetőségéhez. Megtévesztett, félrevezetett, egyébként jó szándékú, de félművelt emberek milliói támogatták ebbéli törekvésében. Elhitték ennek a félbolondnak, hogy a német faj –nem teljesítményéből adódóan, hanem születéséből eredően – különb a többi népnél. Ahogy sok mai félbolond elhiszi, sőt hirdeti, a magyar különb a szlováknál, románnál, ukránnál, minden környező nációnál. Sőt, még azt is hirdetik, hogy világnemzet vagyunk, habár ennek az értelmét még senki nem fejtette ki. Talán azért vagyunk azok, mert csak nekünk volt egykor világútlevelünk.

Mit tehetünk, hogy megvédjük tisztességes magyar önbecsülésünket ezektől a félbolondoktól? Hogyan védhetjük meg és bírhatjuk maradásra Gerendás Pétert és többi üldözött honfitársunkat? A megvetés, a sajnálat, a szánalom eszközeivel. A megvetés annyit tesz, hogy nem veszünk tudomást létezésükről. Nem olvasunk róluk szóló híreket, nem nézünk és nem hallgatunk róluk szóló tudósításokat, ha már tudósítanak róluk. Nem hisszük el, hogy a közszolgálatiság azt jelenti, hogy minden fekáliát a nyakunkba lehet önteni. Nem vállalunk semmiféle csoportban közösséget képviselőikkel. Parlamenti és önkormányzati képviselőinktől ugyanezt várjuk el. Nem írjuk le és nem ejtjük ki sem formációik, sem képviselőik nevét. Ezzel a magatartásunkkal éles határt húzunk a normális világ és a félbolondok világa közé.

Ezzel a magatartásunkkal itthon maradásra bírhatjuk Gerendás Pétert. Ezzel a magatartásunkkal rábírhatjuk a politikai elitünket, hogy ne ostobaságokról, hanem valóban fontos dolgokról vitatkozzanak. És akkor talán olyan világ jön, hogy Gerendás Péter és sok millió honfitársa ki tudja fizetni itthoni keresetéből a számláit. Ez lesz az igazi rezsicsökkentés.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

MARABU RAJZA