Szegény Medgyessy és Gyurcsány, mit szentségelhetnek otthon: ilyen zseniális húzás, mint ez a rezsicsökkentés, nem jutott eszükbe. Próbálkoztak eszetlen béremelésekkel, segélyekkel, pótlékokkal, áfacsökkentéssel – hol lábon, hol tökön lőtték magukat. Pillanatok alatt elszállt a hiány, aztán az államadósság, lehetett ugyan hazudozni egy darabig, hogy nem is annyi az annyi, de már jött is a válság, és kis híján fejre állt az ország. Az emberek meg pár hónap után egy kicsit sem emlékeztek arra, hogy milyen jól éltek.

A rezsicsökkentés persze nem lép ki ebből a logikából, de a látszat, hogy most végre nem az emberekkel fizettetik meg, talán tovább fenntartható, és jobban elmagyarázható, hogy minden lakossági jó a kormánytól származik, nem mástól.

A hipermodern populáris demokrácia alapfolyamata sértetlen. A négyévenkénti megválasztásáért melózó politikusnak egyetlen feladata és lehetséges célja van: bebizonyítani, hogy képes javítani bármin. Arról, hogy mondjuk mit kéne kezdeni az ország gazdaságával, hogy egy icipicit jobban működjön, senkinek fogalma sincs. Illetve azokat, akiknek mégis lenne (fogalmuk), nem engedik mikrofonközelbe, mert még képesek lennének olyasmiket mondani, amiket meg a jó emberek nem szeretnek. Marad tehát a szemfényvesztés, úgy adni, mintha volna mit, volna miből. Úgy elvenni, hogy észre ne vegyék.

A gazdaságpolitikának csúfolt, világszerte űzött kártékony tili-toli tehát folytatódik tovább: élni fölfele a jövőt, elvonni a holnapból minden lehetséges bevételt, a költségeket kitolni a minél távolabbi jövőre. Ennek a legegyszerűbb módja eddig a folyamatos állami hitelfelvétel, az eladósodás volt, ez sajnos már nem lehetséges, hát jönnek ezek az ügyesebbnek látszó módszerek, az emberek majd lassabban veszik észre, ha észreveszik egyáltalán, mik a következmények, összefüggést csak kevesen látnak, közvetlen bizonyítékot meg soha nem tudnak mutatni, hogy a Tesco-pénztáros Gizikének már azért nincs munkája, hogy a gázszolgáltatónál raktáros Tibi bácsit is azért bocsátották el. De a gáz olcsóbb, a multik perkálnak, ihaj.

Egyébként a gáz még tényleg lehet, és úgy tűnik, lesz is olcsóbb, de az bizony nem Szijjártó Péter vagy Lázár János hihetetlen munkabírásának, és az emberek ügye iránti elkötelezettségének lesz köszönhető, hanem a szemét multiknak, mivel a gonosz Amerikában kitalálták, hogy hogyan lehet az eddig feltárhatatlannak hitt mezőből kinyerni a gázt.

A vízzel nem lesz ilyen szerencsénk. Amikor a vízdíjak csökkentése is napirenden, egy nyilvánvalóan kormányellenes, a szolgáltató cégek szekerét az emberek ügyével szemben vagy szembetoló szervezet a vízdíjcsökkentés sziklaszilárd morális alapját aláaknázni próbáló dokumentumot tett közzé.

Ez a multiszekértoló szervezet a Vidékfejlesztési Minisztérium. A magyarok túl olcsón kapják a vizet, elmebeteg módon pazarolják, a készletek drámai módon fogynak, az ország sivatagosodik – ezt állítja a mindenféle tudományos vizsgálatokra alapozott nemzeti vízstratégia, amit a hónap elején mutatott be a minisztérium. Valahogy nem került bele a kottába, amiből nyilatkozik a Fidesz-vezérkar. Még lehetne idézgetni a stratégia nem túl vidám megállapításaiból, a lényeg a fenti tétel; a több mint százötven éves árvízvédelmi és vízgazdálkodási rendszer és fölfogás tovább nem tartható, nagy baj van.

A tavalyi szuperaszály után már valóban nem nagyon találni olyan házat az Alföldön, ahol ne lenne egy vagy több illegálisan fúrt kút. A víz tökéletes közlegelő egy jó kis katasztrófához: mindenki úgy érzi, hogy annyit vehet belőle, amennyit akar. Az ő kútja, pont. Majd pont ő vesz kevesebbet, amikor a szomszéd...

A pártpolitikai szempontokat szigorúan félretéve, a társadalmi folyamatokat gondosan elemezve, és higgadtan a jövőbe nézve két dolgot állapíthatunk meg (vehetünk tutira): vízdíjcsökkentés lesz, és kicsit később lesz tevetámogatás is, az állami ingyenburnusz mellé.