A valamikori diáklázadók és utódaik egy része azonban Nyugat-Európában, az USA-ban, Izraelben és a világ más tájain nem adta fel a ’68-as elveket, és ma is működtet a közvetlen demokrácia elvei szerint felépített iskolákat. A 60-as évek szabad iskoláit ma demokratikus iskoláknak hívják. A mozgalom ma is működő legidősebb intézménye az 1921 óta működő Summerhill iskola Angliában, melyet 2010-ben Vekerdy Tamással meg is látogattunk.

A Summerhill nincs egyedül, Európában 31 iskola tagja a demokratikus iskolák szövetségének (EUDEC), és az iskolák hatása jóval nagyobb, mint a számuk. Az viszont, hogy Magyarországon ma még nincs ilyen iskola, mutatja, hogy az igazi gyerek-tanár önkormányzat a magyar pedagógusokban és szülőkben erős félelmeket kelt. Nehezen ad teret egy ilyen intézménynek a törvényi szabályozás is. Angliában elv, hogy egy iskolának saját filozófiája lehet, nálunk csak álom. A demokratikus iskolákról, a mögötte álló pedagógiai, politikai elképzelésekről keveset lehet olvasni. A Summerhillt alapító A. S. Neill híres-hírhedt, és tegyük hozzá, sajnos nem a legjobb könyve is csak 2004-ben jelent meg magyarul.

Az, hogy a közvetlen demokrácia nem csupán a HaHa és a KiHa „ötlete”, mutatja, hogy egri szülők egy csoportja is hasonló elveken szeretne iskolát alapítani, de éppen a szabályozás nehézkessége miatt egyelőre magántanulókból álló demokratikus közösséggé tudnak csak szerveződni. (http://www.kavalkadeger. blogspot.hu)

A demokratikus iskolák európai szövetségének első, 2008-as kongresszusán a Summerhill igazgatónője, az alapító A. S. Neill lánya, aki 27 éve vezeti az iskolát, és maga is a diákja volt, így beszélt:

„A Summerhill a felnőtt-gyerek kapcsolatok tekintetében az elfogadott normákat mindig a feje tetejére állította. Melyik rendes iskola engedné meg, hogy a tanulók saját maguk döntsenek életükről úgy, akár a felnőttek, és hol élhetnek a gyerekek a felnőttekkel egyenlő tiszteletben?Melyik rendes iskola adná meg nekik a lehetőséget, hogy egész nap játsszanak, ha ehhez van kedvük? Fakunyhókat építhetnek az erdőben, vagy beszélgethetnek egymással a kedvenc zenéjükről. De a legtöbb ellenszenvet a kívülállókban az váltja ki, hogy nem kötelező nekik az órák látogatása. Ez teljesen felháborítja az embereket, és ez az, amit minden gyerek imád, amikor először hall az iskoláról. (...) Az emberek azt gondolják, hogy mi elhanyagoljuk a gyerekeket, mert hagyjuk, hogy saját életükkel kapcsolatban döntéseket hozzanak.

Summerhill kis iskola kb. 100 emberből áll, beleértve a tanárokat és a személyzetet is. Ezt a közösséget működtetjük önállóan, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Az iskolában mindenkinek egyenlő státusza van, de azért tudomásul vesszük azt is, hogy a felnőttek és gyerekek szerepe nagyon különböző. A tanárok a törvényeknek megfelelően gondoskodnak a gyerekekről, és ezt nagyon komolyan vesszük. Mi azonban nagyon odafigyelünk arra is, hogy ez ne sértse meg a gyerekekkel szembeni egyenlőségre építő kapcsolatot. Ez egy demokratikus iskola: minden embernek egy szavazata van a gyűléseken, és mindenkinek szava lehet az iskola ügyeiben. A gyűlésekre heti kétszer kerül sor, és ezeken megbeszélünk dolgokat, panasszal élhetünk a többiekkel szemben, ha viselkedésüket rossznak találjuk. Itt módosítunk, fogadunk vagy törlünk el iskolai szabályokat. Célunk az, hogy segítsünk a gyerekeknek azzá az emberré lenni, amivé lenni szeretnének. A gyerekek itt személyes szabadságot élveznek: játszhatnak, fejlődhetnek a saját ritmusuk szerint, a nekik tetsző irányokban. A tanórák nem kötelezőek, de minden az iskolában szokásos tantárgy tanórája rendelkezésére áll azoknak, akik látogatni akarják a tanórákat.

Az iskolákban általában a gyerekeket mindenféle ellenőrzés nélkül tanítják a tanárok. Még manapság is, amikor olyan sok szó esik az emberi jogokról, a gyerekek jogait senki sem veszi komolyan. Nem kapnak tiszteletet annak az egyszerű ténynek az alapján, hogy ők gyerekek, és nem tölthetik az idejüket azzal, amivel a gyerekek általában szeretnék tölteni az idejüket. Az a nézet uralkodik, hogy a tanulásban a tanárok a legfontosabb tényezők. A legfontosabb, hogy a tanárok beletöltsék a gyerekekbe a tudást, és nem az, hogy a gyerekeket felelősséggel ruházzák fel saját tanulási folyamataikkal kapcsolatban. Elfogadott nézet az, hogy a gyerekeket kényszeríteni kell a tanulásra, akár élvezik azt, akár nem. Minden gyerek úgy tudja, hogy neki jól kell teljesítenie, annak érdekében, hogy sikeres legyen az életben. Ehhez teszteket kell kitölteniük és vizsgákat letenniük, majd egyetemre menniük, hogy diplomát szerezzenek.

Viszont, ha ez nem sikerül nekik, akkor úgy érzik, hogy kudarcot vallottak. Amikor nehézségeik vannak, irigykedve tekintenek azokra, akiknek mindez könnyen megy, és szembesülnek azzal, hogy ők minderre ilyen formában nem képesek. Úgy érzik, ők nem olyan okosak és jók, mint azok, akiknek sikerül. Ez pedig nem jó kezdő lépés az életbe. (...) A probléma az, hogy mindez egy mesterségesen kigondolt rendszer.

Nem igaz, hogy attól boldog leszel, ha leteszed a vizsgákat, és sikeresen megírod a teszteket, és egyetemen tanulsz. Nem igaz, hogy pusztán a tanulmányaid által jobb emberré válsz. Számos rettenetes ember volt a történelemben, aki nagyon jó oktatásban részesült. Vajon az intellektuális teljesítmény boldog emberré tesz? Nem feltétlenül. Gazdaggá tesz? Nem feltétlenül.

Amit mi Summerhillben el akarunk érni, az a boldogság és az elégedettség érzése az életben. Élvezni a barátainkkal és a családdal való együttlétet, hozzájárulni azokhoz a dolgokhoz, amikről úgy találjuk, hogy értékesek az életben. És sajnálattal kell közölnöm, hogy mindezeket nem tudja az iskola megtanítani. Mindezt neked magadnak kell megtanulnod, megtalálnod. Ha jóban vagy önmagaddal, akkor az már egy jó kiindulási pont. Ám sok időre van szükséged ahhoz, hogy felfedezd önmagadat. A saját erős oldalaidat, kívánságaidat és céljaidat.

Amit egy iskolának nyújtani kellene, az annyi, hogy minderre, amit most felsoroltam, sor kerülhessen egy térben, egy biztonságos és gondoskodó környezetben. Summerhill és más szabad iskolák mindezt biztosítják. Ha valaki egy önkormányzó közösségben él, ahol az emberek nyitottak és őszinték egymással, az nagyban megalapozza a többi emberrel való kapcsolatai minőségét későbbi éle tében. Mi a tanuló kezébe adjuk közvetlenül a tanulást, a mi esetünkben ez a gyerek. A tanulás azt jelenti, hogy te tanulsz, nem pedig azt, hogy valaki tanít téged. Neked kell késznek lenni arra, hogy befogadj új ismereteket, neked kell akarni tanulni. Egy szabad és boldog tanulási környezetben a gyerekek olyan emberré válnak, akik később egész életükön át szívesen tanulnak, és saját érdeklődésük vezeti őket. Emberekké, akik képesek felelősséget vállalni tetteikért, embertársaikkal megértők tudnak lenni, hatékony döntéshozók, kreatívak és általában nagyon innovatívan gondolkodók. Ezen túl van humoruk, és minden szempontból jó emberek.

Sok nyitottan gondolkodó ember világosan látja az olyan iskolák erényeit, mint Summerhill, még akkor is, ha nem értenek egyet az egész »csomaggal«. De a kormányok és hivatalos szervek, és a nagyközönség nagy része is túlzottan rövidlátó, és gyakran még meghallgatni sem hajlandó, nemhogy megérteni, miről is van szó, mert komoly félelmet kelt bennük mindez. (...) Valójában a konvencionális iskolarendszer árt a gyerekeknek, mert nem támogatja a választás szabadságát, nem ad lehetőséget egyedül lenni, nem ad lehetőséget kockázatot vállalni és hibázni. A szabadság a választásra való lehetőséget jelenti, nem a mások szekálására való szabadságot, vagy azt, hogy elkényeztetett öntörvényűként viselkedjünk (...)”.

Minden közvélekedéssel ellentétben Summerhill tanulói nem maradnak el a többi gyerekhez képest a tanulmányi eredményekben, mint azt az angol iskolafelügyelet 2007-es és 2011-es jelentései is igazolják.

Csak reménykedni lehet, hogy a HaHa és a KiHa tagjai megismerik a demokratikus iskolák működését, rájönnek, hogy ezek az ő elveiket valósítják meg, és kiválóan működnek. Vannak jó minták, amikből tanulni lehet. Ha ez megtörténik, akkor létrejöhetnek majd a magyar demokratikus iskolák is. Ha középiskolásként vagy egyetemi hallgatóként a hálózatokban ezt gyakorolták, akkor csak kitartás kérdése, hogy felnőttként sikerüljön ezen elvek szerint élniük, és ezt a hagyományt demokratikus iskolák képében is folytatniuk a saját maguk és a gyerekek nagy örömére.

*A szerzők FÓTI PÉTER oktatáskutató, MISKOLCZY ZSUZSANNA tanár.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.