Végső elkeseredésében felpattanva kirohant volna a brüsszeli ülésteremből péntek éjszaka Nikosz Anasztaziádesz új ciprusi elnök, de a németek és az Európai Központi Bank (EKB) képviselői kíméletlenül tudtára adták: a vesztébe rohan. Ha nem fogadja el a nemzetközi mentőakció részeként a kisbetétesek amúgy példa nélküli megsarcolását, összeomlik a szigetország második legnagyobb bankja, s ezáltal egész bankrendszere. Higgye el, győzködték, az egyszeri vagyonadó még mindig jobb, mint a teljes vagyonvesztés.

A piacokat megrázta ez a hétvégi alku. Újra a bizonytalanság lett úrrá a valutaövezeten: ha valamely tagországban a betétbiztosítás hatálya alá eső, százezer eurót meg nem haladó betétek egy részét el lehet venni, akkor miért ne történhetne meg ez másutt is. Ha megroggyan a bizalom, ha bankpánik robban ki, a következmények beláthatatlanok.

Ciprus egyedi eset, mondják a megállapodás kiagyalói, akik a hétfői piaci idegesség láttán egymásra tolták a felelősséget, s késznek mutatkoztak rá, hogy módosítsák az alkut. A kisbetétesekre mégsem 6,75 százalékos betétadót, hanem háromszázalékosat vetnének ki, esetleg a 20 ezer euró alatti betéteket teljesen kihagynák a mentőakció finanszírozásából és a nagybetétesekre nagyobb terhet raknának. Ám nemrégiben Görögország is egyedi esetnek számított, amikor a magánbefektetőknek kellett nagy veszteséget elkönyvelniük az államkötvényeken, ideértve a ciprusi bankokat is. Most veszedelmesebb precedens keletkezett.

Nagyjából két éve nyilvánvaló, hogy Ciprusnak is szüksége lesz az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) támogatására. Az uniós össztermék (GDP) 0,2 százalékát adó, 1,1 millió lakosú, offshore (adóparadicsomi) státuszát őrző szigetország bankrendszere a gazdaság méretének nyolcszorosára növekedett. Csupán az orosz bankbetétek összege elérte a ciprusi GDP kétszeresét. Az alkuból az oroszokat kihagyták, ezért aztán Putyin elnök is élesen reagált – tágabb összefüggésbe helyezve a miniválság túlburjánzó következményeit.

A laza szabályozás miatt és a görög válság során elszenvedett súlyos veszteségek következtében a ciprusi államadósság gyors ütemben a GDP nyolcvan százaléka fölé kúszott fel, recesszió, magas munkanélküliség sújtja a gazdaságot, amely a csőd szélére jutott. Kisegítésére elegendő lett volna 17 milliárd euró – mi ez az ír, portugál, görög csomaghoz képest?! –, ám ez az összeg egyenlő Ciprus GDP-jével. Ennyi újabb adósságot sosem tudna az ország visszafizetni, ezért kap „csak” tízmilliárdot, s ezért van szükség a betétesek pénzére meg a magasabb cégadóra és a durva megszorításokra.

A választásokra készülő Németország nem hajlandó mélyebben a zsebébe nyúlni, pláne közvetve támogatni az orosz „pénzmosókat” és hozzájárulni az offshore modell fenntartásához. Ez érthető volna, ha az európai elvekkel és a bankuniós álmokkal ellenkező hétvégi alku ára nem ígérkezne iszonyúan magasnak.