A hó elolvad néhány napon belül, de az euró befagyni látszik ezen a különös márciuson a 300 forintos árfolyam felett. Ebből is lehet még katasztrófa. A csütörtök–pénteki reakcióidőt látva ennek elhárításával nem bíznánk meg a hazai katasztrófavédelem vezetését, mert mire ők kimentenék a bankokból a forintunkat, már csak azt az üzenetet küldhetnék SMS-ben a lakosságnak, hogy „Segítünk! Az önök elértéktelenedett megtakarításait biztonságba helyeztük. Közvetlen a nyugdíjpénztári befizetések mellé.”

Minden vészből lehet tanulni. A természeti katasztrófák ellen védőknek például a tragikus augusztus 20-i viharból, ahol szintén hiányzott a gyors reakció és kommunikáció. A mi vezetőinknek most megint szinte semmi sem sikerült. Lassan reagáltak, későn kommunikáltak.

De mit tanultak a múltból pénzügyi katasztrófavédőink?

A második Orbán-kormánynak eddig egyszer pechje, egyszer pedig szerencséje volt a világ és Európa pénzügyi viharaival. Hivatalba lépése után nem volt elég óvatos, kedvező uniós klímára készült, Matolcsy kipaterolta az IMF-et, hogy aztán a görög tragédia nyomán kialakult pénzügyi hófúvásban újra a valutaalapnál kelljen kuncsorogni hókotrókért. Az ég azután megint kiderült, a pénzügyi klíma kedvezőbbre fordult, és a kormány újra elhitte, hogy ez már így is marad. Most Cipruson játszódik az a sorstragédia, ami pillanatok alatt ledöntheti a forintot. Nagyon reméljük, hogy nem így lesz, de ennek nem az ország gazdasági fundamentumainak erőssége lenne az oka.

A magyar beteg állapota ugyanis nem javult annyit, hogy kibírjon a szabad ég alatt egy ilyen vihart. A kormánynak mindig készen kell állnia a legrosszabb bekövetkezésére is – a pénzpiacon éppúgy, mint az M1-esen.