Érzékeny szeizmográf rajzolja az utóbbi napokban-heteken a forint árfolyamát. Ideges rángásokkal, kilengésekkel reagált Matolcsy György lépteire, ahogy a jegybankelnökké avanzsált exminiszter bemasírozott új munkahelyére, és megkezdte a rendteremtést. Amire miniszterként nem volt képes, azt kellene most megtennie: óvatos, kiszámítható, a piacokat megnyugtató tekintélyes, de nem tekintélyt parancsoló magatartást tanúsítania. Habitusbeli akadályok miatt ez kivitelezhetetlen számára. Nincs olyan piaci szereplő, aki ezt ne tudta volna előre.

Matolcsyt elvileg beárazták a piacok, de hogy elfogadták volna autentikus, hozzáértő jegybankelnökként, az messze nem igaz. És ez tükröződik nap mint nap a régiós devizákkal normális esetben együtt mozgó, most viszont külön utakra tévedt forinttal. A háromszáz forint feletti euró jó ugyan az exportőröknek, az idegenforgalomnak, a külföldi cégeknek, de ezzel szinte be is lehet fejezni a felsorolást. Abban reménykedni, hogy a külföldi vállalatok a többet érő devizájukat forintra váltva beruházási hullámot indítsanak el, nagy dózisban növekedési hormont fecskendezzenek a legyengült magyar gazdaság testébe – nos az eddigiek alapján reálisan nem várható.

A veszteséglista sokkal hosszabb. A dollárelszámolású energiahordozók, az importtermékek és -alapanyagok drágulása ilyenkor törvényszerű, csakúgy, mint a ki nem mentett devizahitelesek és az eladósodott vállalatok terheinek emelkedése és az államadósság növekedése, a kamatkiadások, az infláció megugrása.

A forint – hivatalból – legfőbb védelmezőjének tekintendő jegybankelnöknek nem hisznek a befektetők. Hiányolják a hitelességet, a szakértelmet és a kiszámíthatóságot, s már idegesen várják azt az unortodox jegybanki hitelezésösztönző intézkedéscsomagot, amivel Matolcsy törvényszerűen tovább gyengítené a forintot a remélt növekedés érdekében. Csakhogy, mint tudjuk, választási év előtt állunk, amikor is a 300 forint fölötti euró – annak minden húsba vágó és azonnal érzékelhető hatásával – elvonhatja a nép figyelmét az olyan fontos politikai üzenetek elől, mint a rezsicsökkentés vagy/és a népnyúzó, profitszomjas külföldiek – bankok, biztosítók szolgáltatók stb. – jól kiérdemelt megregulázása.

Hozzá kell szokni ahhoz, hogy a forint ezen játszmák közepette a pofozógép szerepére kárhoztatott. Rendesen kapja a politikusoktól a maflásokat, sőt mélyütéseket. A kábulatból rendszerint magához tér, vagy magához térítik. Most azt látjuk – nem először és nem is utoljára –, hogy Varga Mihály takarítana Matolcsy után. (És nem csak a Nemzetgazdasági Minisztériumban.) A forint védelmére kel, szóban nyugtatja a befektetőket, próbálja óvni és visszatéríteni normális szintjére az árfolyamot. Hogy milyen sikerrel, azt meglátjuk. A szóbeli intervenciók, az üzengetések és a kódfejtést igénylő utalgatások közepette a forint folytatja táncát. Csakhogy a kormány pávatáncával szemben vitustáncot jár, ami még látványnak is nagyon ijesztő.