Tegnap mindenki arra számított, hogy Orbán Viktor az alkotmánymódosításról fog beszélni a parlamentben. Felszólalásának címe is ezt sejtette: „Magyarország nem hagyja magát”. Biztos megint Brüsszellel és Washingtonnal fog hadakozni, gondolhatta bárki.

Ehelyett a rezsicsökkentésről szónokolt, és ezzel lyukra futtatta azokat az ellenzéki politikusokat, akik a demokráciáról vagy éppenséggel az önkényuralomról akartak volna vitázni vele. Amikor a Fidesz frakcióvezetője is a rezsicsökkentésről és a néppel szemben a nyerészkedő energiacégek pártjára álló ellenzékről tartott kiselőadást, már világos volt, hogy Habony Árpádék kommunikációs csapdát állítottak.

Míg Orbán ellenzői és az őt értetlenül figyelő egykori barátai idehaza és külföldön is a gyalázat betetőzésétől, az Alkotmánybíróság gyakorlati kiiktatását és a sok más aljasságot tartalmazó, tizenöt oldalas, 22 pontból álló „alkotmánymódosítástól” – valójában saját alaptörvényük újraírásától, megszigorításától – óvta a Fideszt, a kormány másra terelte a szót. Olyan témára, amelyet a maguk számára előnyösebbnek vélnek, mert azt hiszik, hogy a magyar nem lát tovább az orra hegyénél.

Lehet, hogy igazuk lesz, annál is inkább, mert bizonyos értelemben egyre nagyobb a sötétség az országban. A kormány és a jobboldal kezében van a média nagyobbik és mindenkihez eljutó része, úgyhogy attól nem kell tartaniuk, hogy az MTV-ből vagy a Kossuth rádióból (de hozzátehetjük, az RTL Klubból vagy a TV2-ből) tájékozódó családok figyelmét valaki is felhívja a szomorú tényre: megint átverik őket. Mint a bankokra vagy a mobilcégekre kivetett adók esetében, amikor elvben a lakosságra senki nem háríthatott át semmit, mégis fizetni kell a postán feladott pénzek vagy az ATM-ből fölvett nyugdíjak után, és persze a telefonálás is többe kerül. Így lesz ez sajnos az energiával is, még ha most lehetett is találni a szolgáltatóknál egy kis átmenetileg elrekvirálható árrést. Az egész csak trükk, szemfényvesztés.

Orbán az alkotmánymódosítással a parlamentáris politika tán legfőbb szabályát szegte meg, olyat tett, amit ellenzékben maga sem viselne el. Mint elmondta, lényeg, hogy az alkotmányozással kapcsolatos minden jog az Országgyűlésnél legyen. Vagyis nem kell fék, ellensúly, mindenhez, akár a jogszerűtlenséghez, az erkölcstelenséghez, a perverzióhoz is elég a kétharmados parlamenti többség.

„Ami a negyedik alkotmánymódosítással visszafordíthatatlanná válik, az Sólyom Lászlónak lehet, hogy rossz, de nekünk éppen a visszafordíthatatlanság a jó” – mondta Orbán, és jegyezzük ezt meg neki! Megbocsáthatatlan szavak egy abszolút hatalomra törő, gátlástalan és sajnos romlott embertől. Aggódnánk érte, de jobban aggódunk az országért, amelyet tönkretesz. Él azért a remény, hogy Magyarország nem hagyja magát.