Tudják, mi az a párnagáz? Az a gázmennyiség, amelyet állandóan a föld alatti tárolókban kell tartani, hogy nyáron oda be, télen meg onnan ki tudják sajtolni a kereskedelmi forgalomba kerülő energiahordozót. 

Találékony elmék kitalálták: ennek a valamikor talán olcsóbban beszerzett gáznak az eladásával tovább lehetne csökkenteni a háztartások rezsijét. Szakember hasonlata: mintha egy téglagyárból nem csak a készterméket, hanem a tároló épület falát is kezdenék darabonként fillérekért kiárusítani. Szép, szép, mindenki tapsol, de ha nem hagyják időben abba, előbb-utóbb rájuk omlik.

Az Európai Unió pedig mintha megfeledkezett volna a párnagázról. Nincs mit mondania Orbán Viktor egyetlen erős érvére: mit akarnak tőlünk, hiszen három százalék alatt van a költségvetési hiány, amit regnálása első percétől amúgy keményen számon kérnek rajta, emiatt és csak emiatt kellett nekiállnia a téglaépület bontásának. Magyarország amúgy sem nem tagja az eurózónának – ez 2020-ig szóba sem jöhet –, hatása az euróövezetre korlátozott, a magyar gazdaságpolitikának tehát megfelelő mozgásteret kell kapnia saját gondjainak megoldására. A kormányfő a kohéziós pénzek reményében csupán annyit kért tehát a héten Varsóban az Angela Merkel német kancellárral és Francois Hollande francia államfővel „súlyosbított” V4-es csúcstalálkozón, mint amennyit némi uniós pénzügyi kétkedéssel kísérve eddig is megkapott. Uniós csendben bonthassa tovább a falakat, osztogathassa a párnagázt.

Ám, ugyanezen a héten, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban a hűvös Merkel külügyi államminisztere, majd a Financial Times vezércikke és rá az Európa Tanács főtitkára bírálta a „gránitba vésett” magyar alaptörvény negyedik módosítását, az Alkotmánybíróság teljes negligálását. Az ET főtitkára óvatos diplomata, a Financial Times azonban „csak” egy világlap, amelyben „hajmeresztő vélemények” jelennek meg ugyan (copyright: Kocsis Máté kommunikációs igazgató), ám megteheti, hogy szerkesztőségi vezércikkében szókimondó egyszerűséggel politikai és gazdasági szankciókat követeljen egyszerre: az európai értékek megsértéséért függesszék fel a magyar szavazati jogot és a kohéziós pénzeket. És erre Európában mindenki, aki fontos, figyel.

Kellemetlenséget szimatolhatott a kormányfő is. Túl az álmokon – „Magyarországnak jó esélye van, hogy európai sikertörténetté váljon” – szerdán a Varsói Egyetemen lelkes fiatalok előtt igyekezett elmosni a lényeget, mondván: a különadókat kísérő gazdasági érdekviták áldozatai vagyunk, amúgy meg ideológiai konfliktust kelt, hogy míg „az európai liberális főáram szerint a vallás, a nemzet és a család a múlthoz tartozó fogalmak, addig a magyar kormány álláspontja az, hogy mindez igenis a jövőhöz tartozik”.

Talán egyszer az unióban is ráébrednek: a gazdasági megfontolások, még a hiánycél öngyilkos teljesítése sem lehet elég indok arra, hogy a közösség elnézze, ha egy tagország felszámolja az unió egyik tengelyét, a polgári parlamentarizmust. Hogy párnagáz nélkül nem megy.