A jelölt a II. világháború utáni évek ificsapataiból (a véletlenre bízva) sorsolással kiválasztott 3-3, annak idején vörös, illetve zöld mezben játszó játékost, majd 2012-ben megvizsgálta egészségi állapotukat. A most nyolcvan körül járó urakról mindenki tudja, hogy sportoló korukban gyakran kirúgtak a hámból, később néhányuk alkoholista lett, mások zavaros ügyekbe keveredtek, többen nagyon elhíztak, dohányoztak. Egyes szakértők akár azt is mondhatnák, hogy nem a legalkalmasabb alanyok egy ilyenfajta vizsgálatra.

De jelöltünk elszántan doktor akart lenni (megígérte édesanyjának), egy kis pénzre is szüksége volt, tehát eredményeit disszertációban is, könyvben is megírta. Az eredmények valóban elképesztőek: a vörös ingesek közül már csak egy él, szemben a két fradistával! Ráadásul az élő piros-fehérnek cukorbetegsége és reumája is van, ez viszont csak az egyik zöldre igaz. A vizsgálat tehát megdöbbentően bizonyítja, hogy a vörös mez viselése kétszeresére növeli a halálozást és súlyosan károsítja az egészséget.

Mivel a doktorjelölt bizonyos sajtótermékek szerkesztőivel jó kapcsolatot ápol, másnap több napilap első oldalán öles betűk hirdették: A vörös a gyilkos! Óvjuk gyermekeinket a vörös színtől! A sajtókampány másnapján dobták piacra a jelölt (rövidesen bestsellerré váló) könyvét, A piros az ördög színe címmel.

Gondolom, nem kell kifejteni, mert a laikus is érzi, hogy a fenti adatok ugyan még akár igazak is lehetnek, de mezszín és élettartam összefüggésében következtetéseket nem lehet belőlük levonni. Csalókák a pár főből álló csoportok adataiból készült statisztikák, meggyőző eredményt csak néhány száz ember adatainak összehasonlításakor kaphatunk.

Ha valaki azt hiszi, hogy csak a tanmesében fordul elő ilyen „kutatás”, a tudományos világban soha, nagyot téved. Gilles-Eric Séralini munkacsoportja tavaly nyáron közölt egy cikket, amely ábrákkal illusztrálta, milyen szörnyű daganatok keletkeztek olyan patkányokban, amelyeket „génpiszkált” NK603 kukoricával etettek, gyomirtóval itattak.

A cikk nyilván nagy érdeklődésre tarthatott számot, hiszen az európai közvéleményt sikerült GMO ellen hangolni, viszont az EU illetékesei – a kutatók véleményére hallgatva – általában nem hisznek a GMO-k egészségkárosító hatásában.

A szerző – tudományos közlemények esetében példátlan módon – jó néhány újságírónak megadta a lehetőséget, hogy az elsők között írjanak a „korszakalkotó” felfedezésről. Egy feltétellel: nem konzultálhattak más kutatókkal, tudósokkal! Vezető (francia) napilapok ismertették Séralini eredményeit. (A következő napokban a Népszabadság is terjedelmes cikkben referált a gyilkos piros mezről.) Nyilván csak a véletlenek különös játékának köszönhetően a nagy publicitással egy időben jelent meg Séralini könyve is…

A tudományt az különbözteti meg a hittől, hogy bizonyítékokat keres, megköveteli a reprodukálhatóságot, és korrigálni képes korábbi tévedéseit. Semmit nem tekint bizonyítéknak addig, amit alaposan meg nem vizsgált és sokszor meg nem ismételt volna. Séralini eredményei ellentétesek voltak mindazzal, amit korábban ilyen kísérletekben találtak. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (European Food Safety Authority) azonnal vizsgálatot kezdett, de mobilizálódott az egész tudományos közösség is.

A vizsgálatok természetesen még nem fejeződtek be, a kísérletek korrekt megismétlése, kiértékelése éveket vehet igénybe. Mindenesetre annyi azonnal világossá vált, hogy Séralini munkacsoportja (a TF-es példánkhoz hasonlóan) alkalmatlan alanyokat választott hibásan tervezett kísérleteihez, és alaptalan következtetéseket vont le.

A kísérlethez használt Sprague-Dawley patkányok teljesen alkalmatlanok kivételesen hosszantartó kísérletek végrehajtására (Séraliniék ilyeneket végeztek). Ellentétben más kísérleti patkányokkal, rövid élettartamúak, és ha kedvükre ehetnek (ebben a kísérletben így volt), a tumoros állatok előfordulásának aránya elérheti a 45%-ot (!). Ráadásul, Séraliniék az adatok egy részét visszatartották (?), ezeket most kérik számon rajtuk. A leglényegesebb kifogás az, hogy a kelleténél sokkal kevesebb állattal dolgoztak, a kezelt és kezeletlen állatok közti különbséget a véletlen is okozhatta. Értékelhető eredményeket csak tízszer-húszszor több állatból álló csoportok felhasználásával lehetett volna kapni!

Az eset konklúziója nem az, hogy egyes kutatók pár hetes hírnévért, pénzért kockáztatják szavahihetőségüket, hiszen hallottunk már hidegfúzióról és arzéntartalmú DNS-ről is. A lényeg az, hogy – évtizedes intenzív kutatás ellenére – továbbra is hit marad a GMO veszedelmes volta, semmilyen tudományos bizonyíték nincs rá. De amíg a tudósok a géneket, addig a GMO-ellenzők a közvéleményt manipulálják. A módszerek különbözőek, de mindkét csoport nagyon eredményesen dolgozik.

*A szerző professzor, Szeged

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.