Lehántva a beszédről a délibábos múltat, jelent és jövendőt, a miniszterelnök azt tartja kormányzása nagy sikerének, hogy újra a maga ura lett az ország. Ahogy ő fogalmaz: „Nem bankárok és külföldi bürokraták mondják meg, hogyan éljünk, milyen alkotmányunk legyen, mikor emelhetünk béreket vagy nyugdíjakat.” A kormányfő tündérmeséjében ő ad tüzet a sárkánynak. Csakhogy amiben „jobban teljesít” az ország, az éppen a bankárok és bürokraták meg követelte szám: a bűvös hármas.

Ezt kérik rajta számon a külföldi (brüszszeli) bürokraták és valójában a bankárok (magyar államkötvényeket vásárló pénzpiaci szereplők) is. És ez az, amelyet mindenáron teljesíteni akar, mert e függéssel ő is tisztában van. A szabadságát Orbán valójában abban látja, mi módon teljesíti a követeléseket. Merkellel szólva: hogyan oldja meg a házi feladatát. Orbán szerint az unió „éppen aktuális előrejelzései” nem kell hogy megzavarjanak bennünket, mert a hiányt még egyszer sem sikerült eltalálniuk.

Csak tudnánk, hogy akkor miért kellett annyit csomagolnia Matolcsynak, hogy kijöjjön az unió által elvárt deficitadat. Valójában a miniszterelnök is rég tudja, hogy az idei növekedési reményei elszálltak, és ezzel a költségvetése is. Ami pedig ebből következik, az nagyon is zavarni fog bennünket. Igaz, ezt majd jövőre kell megmagyaráznia az évértékelőjében.