Nem „büntetés” a hallgatói szerződés, hanem a költségek visszatérítése – jelentette ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az osztrák Wiener Zeitungnak nyilatkozva, majd, hogy félreértés ne essék, hozzátette: a felsőfokú tanulmányok ingyenesek azok számára, akik készek a diplomájukért felelősséget vállalni. Értsd: aki itthon marad, annak nem kell fizetnie, aki külföldre megy dolgozni, annak utólag le kell törlesztenie a diplomája árát – ahogy a miniszter fogalmazott – „abból a többszörös jövedelemből, amelyet külföldön keres”.

Balog Zoltán ezzel egyértelművé tette, hogy Magyarországon biztosan és mégiscsak megszűnt az ingyenes felsőoktatás. Mondjuk eddig sem volt az, az intézmények működtetésének költségeit, az oktatókat és a taneszközöket eddig is fizette „valaki”. A költségvetés. Annyiban változik a helyzet, hogy ezt követően kinek-kinek magának kell kifizetnie a diplomáig vezető út költségeit. Annak is, aki később külföldön vállal munkát, és annak is, aki itthon marad. Előbbieknek készpénzben kell rendezniük a számlát (diák)hitelből, a családi kasszából, ki hogy tudja, utóbbiaknak pedig „vállalniuk kell”, hogy meghatározott ideig többszörösen kisebb bérért dolgoznak (le) itthon, mint amennyit a tudásukért más országokban fizetnének.

Nem is értem, a sarcolás terén amúgy is kreatív kormány miért nem hajtja be akkor már a közép- és az általános iskolai tanulmányok, még inkább a szakmunkásképző költségét is a külföldön munkát vállalóktól. Vannak vagy félmillióan, akik a kilátástalanság elől külföldre mentek. Nem csak diplomások, akik esetleg majd tényleg egy londoni McDonald’s-ban fognak éhen halni, ahogy azt az a drága jó futballdrukker kívánta a tüntető egyetemistáknak, miközben neki (és társainak) épp most készül a kormány egy sokmilliárdos szétverhető stadiont építeni – az adófizetők pénzéből. De ez más kérdés. És persze velük szurkolói szerződést sem íratnak alá, hogy nem törik össze, nem gyújtják fel görögtűzzel és nem verik meg benne a szintén az adófizetők pénzén fenntartott rendőröket.

Persze valahol a kormányt is meg lehet érteni: itthon akarja tartani a képzett munkaerőt a magyar gazdaság fellendítésére, az ország gyarapítására. Ám ehhez kevés pusztán (alap)törvénybe iktatni, hogy „itt maradsz, és dolgozol, vagy fizetsz”. A fiatalok többsége eddig sem kalandvágyból ment külföldre dolgozni. Épp ellenkezőleg: a legtöbben kalandvágyból maradnak itthon. De ha nem találnak munkát, vagy ha találnak is, de elszáll a forint, vagy egy újabb aszályos év, a német gazdaság gyengélkedése, a bankok hitelezési gyakorlata vagy egy újabb Matolcsy-féle unortodoxia miatt megszűnik a gyár, ahol ledolgozhatnák taníttatásuk költségeit, akkor kénytelenek lesznek menni. Vagy oda, ahol megfelelő munkát kínálnak számukra, vagy segélyért itthon. Ha elhagyják az országot, fizetniük kell. Ha itthon maradnak, hát legfeljebb majd a segélyükből vonják le „hiábavaló taníttatásuk” költségeit. Az állam nem veszít, más meg nem számít.