Elfogadhatatlan az a fajta erőszakos fellépés, amit az anarchista csoport alkalmazott. Az önkényes épületfoglalás után ez már a második olyan megnyilvánulás, amely a közrend kocsmai stílusú megzavarását szolgálja – így reagált a fővárosi önkormányzat arra, hogy szerdára virradóra jogvédők több budapesti aluljáróban elbontották a kevéssel korábban felállított kordonokat. Hozzátették, hogy ha minden munkaterületről elhordanák a kordonokat, az közvetlen balesetveszélyt idézhet elő.

A Kordonbontás 2013 nevet viselő akció szervezői azzal indokolták fellépésüket a Blaha Lujza téri, a Ferenciek terénél és az Astoriánál lévő aluljáróban, végképp elegük lett abból, ahogy a városvezetés hülyének nézi az embereket. Szerintük a kordonok kihelyezése „nyíltan hazug” eljárás volt, hiszen a „munkaterület” felirattal elkerített helyeken semmilyen munka nem folyt, ezek a kordonok csak arra szolgáltak, hogy az Alkotmánybíróság döntését megkerülve mégis kiszorítsák a fedélnélkülieket legalább az említett aluljárókból. Ami pedig a kocsmai stílusukat illeti, az „anarchisták” szépen rendben visszavitték a kordonokat a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. Alföldi utcai épületéhez és a Városházához.

A kordonok azóta persze újra állnak, és megint az aluljárókban. Mára már mindenki kidühöngte magát vagy azon, hogy egyeseknek miért jó, ha szép, tiszta és rendezett aluljárókban való szabad közlekedés helyett hajléktalanokat kell kerülgetniük, vagy azon, miért van, hogy ha Orbán Viktor ingujját felhajtva kordont bont, az politika, amitől a jog távol tartja magát, ha meg a civilek csinálják ugyanezt, az erőszakos, anarchista közrendzavarás.

Csak éppen a megoldáshoz nem kerültünk közelebb egy centivel sem. A fővárosi önkormányzat továbbra is rendíthetetlenül hisz az erőben, a civilek meg kitartóan küzdenek – nem mellékesen egy alkotmánybírósági döntéssel megtámogatva – azért, hogy a fedélnélkülieket ne üldözzék a hatóságok se agresszív, se trükkös módszerekkel. A legújabb tiltakozó akciójukra éppen ma kerül sor a Kálvin téri aluljáróban.

A küzdelem tehát folytatódik, pedig van közös pont, amelyen állva az együttműködés is elképzelhető lenne: egyik fél sem szereti, hogy emberek kényszerűen aluljárókban, utcákon élnek. A kordonbontók, a tiltakozók sem. Százszor elmondták már: azt szeretnék, ha mindenkinek emberhez méltó lakhatása lenne. Csakhogy ezt szerintük kordonokkal, állandó ellenőrzéssel, hatósági üldözéssel, de még csak hatalmas tömegszállókkal sem lehet elérni.

Ehelyett hajléktalanstratégia kell, hosszú távú elképzelések, szociális bérlakások, idő, energia, pénz és némi részvét. Amíg ezek nincsenek meg, amíg szándék sincs a helyzet komoly rendezésére, addig marad, ami most van: méltatlan fogócska az aluljárókban, kisstílű üzengetés a sajtóban.