Szabó Máté ombudsman most a háziorvosokért állt ki, mondván, tűrhetetlen, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár visszaéljen erőfölényével, és elvárja, hogy a háziorvosok egyéb bevételeikből pótolják ki a praxisműködtetés költségeit, és minderre azt mondja a kormányzat, hogy akinek nem tetszik, keressen más megélhetést.

A vállalkozó háziorvosok nagyon is illenek az ombudsman által védelmezett nyomorultak hosszú sorába. Abban a birkózásban, ami egy ideje az egészségügyben zajlik, nagyon is perifériára kerültek ezek az orvosok. A kórházak és más erős gazdasági és politikai érdekcsoportok mellett egyszerűen nem rúgnak a labdába, ha pénzről van szó.

A gyenge érdekérvényesítés mellett gond az is, hogy a rendszerben vállalkozásként tekintenek rájuk. Vehet fel szabadon piaci hitelt, de nem kap a közszférának jutó béremelésből.  A háziorvosi praxis nem valódi vállalkozás. Az alapellátásban a piaci verseny nem létezik, az árakat, a feladatokat kormányhivatalok szabják. A feladat, amire vállalkozik, nem egzakt. 

Az orvos nincs abban a helyzetben, hogy mindezt a betegeinek elmagyarázza. S miután az államtól nem kap elég pénzt a munkájára, amit csak tud, továbbterhel a szakrendelőkre, meg a kórházakra. Nagyon is puha az a határ, hogy meddig tartozik bele valamilyen ellátás a háziorvosi büdzsé költségviselésébe, és honnan a másé. Aki csak járt az utóbbi években a rendelőben, pontosan tudja: hosszú, életrabló várakozás után kaphat beutalót, újabb várakozók sorába. A háziorvosok ugyanis jóideje képtelenek megfelelni a papíron rájuk rótt feladatnak. Nevezetesen, ha csak nem muszáj, ne küldjék a beteget sehová. Gondozzák, gyógyítsák meg mindazt, amit csak lehet. S hogy mégsem ezt teszik, arról a legkevésbé ők tehetnek.

S erről már papírjuk is van ombudsmantól. 

Szabó Máté