Szabó Máté ombudsman köszönte, de nem élt a lehetőséggel, hogy Tarlós István főpolgármesterrel együtt elmenjen egy budapesti aluljáróba hajléktalanokat nézegetni. Pedig remek programnak ígérkezett: két öltönyös úr, egy rakás újságíró és a földön fekvő szerencsétlenek együtt a Ferenciek terén.

A főpolgármester a kétségkívül médiabarát esemény keretében szerette volna megmutatni Szabó Máténak, hogy miként alakult a fővárosi hajléktalanhelyzet azután, hogy az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a közterületen élés tilalmát. Ezzel pedig Tarlós szerint véget vetettek a megtisztuló főváros programnak is, melynek leglátványosabb eleme az aluljárók hajléktalanmentesítése volt. Az Alkotmánybíróság az ombudsman beadványa nyomán döntött, ezért szeretett volna Tarlós István vele körülnézni a Ferenciek terén.

Az alapvető jogok biztosa szerint azonban az aluljáró-látogatás nem visz közelebb a megoldáshoz. Szabó Máté válaszában újra leírta, hogy a hajléktalanság szociális probléma, amit nem old meg, ha kiűzik ezeket az embereket az aluljárókból és a belvárosból. Ugyanolyan súlyos lesz a helyzet akkor is, ha néhány kilométerrel arrébb zavarják őket.

Ugyanazt mondja az ombudsman, amit a hajléktalanokkal foglalkozó szakemberek évek óta: ez esetben muszáj a hosszabb és nehezebb utat választani. Nem lehet hetek, hónapok alatt néhány kemény intézkedéssel véget vetni egy évtizedes problémának. Nemcsak azért, mert – jelenleg még – alaptörvény-ellenes a közterületen élés megbüntetése, hanem mert az hosszú távon egyébként sem segít senkinek. Sem a hajléktalanoknak, sem az őket egyre kevésbé toleráló budapestieknek.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy amíg elkészül egy valóban használható program, amely nem a szerencsétlenek eltüntetését, hanem a hajléktalanságból való kivezetésüket célozza, addig csináljon mindenki azt, amit akar. Senki nem állítja, hogy a hajléktalanlét feljogosít arra, hogy az aluljárókban szemeteljenek, vizeljenek, másokat zaklassanak, ordítozzanak. Sem az ombudsman, sem az Alkotmánybíróság, sem a hajléktalanellátók nem mondták egy szóval sem, hogy ezentúl a fedél nélkül élők egyetlen cselekedete sem büntethető. Szociális munkások beszámolói szerint néhány budapesti aluljáróban azonban az utóbbi időben már-már ez a helyzet.

Mintha csak két véglet létezne. Vagy büntethetővé teszik már a puszta létezésüket is, és ha ebben nem partner az AB, akkor majd a néptől kérnek rá nemzeti konzultáció keretében felhatalmazást. Addig is bedobjuk a gyeplőt a lovak közé, és mutogatjuk, hogy lám, idevezet a nagy szabadság. Pedig lenne harmadik út is, csak az kicsit melósabb.

A Ferenciek terénél