Az elmúlt 22 év fejlődési modelljébe kódolva volt a növekedés kifulladása és a tartós válság. A szakadék felé tántorgó magyar gazdaságot a 2008-as pénzpiaci vihar törvényszerűen lökte a mélybe. A kilábaláshoz ezért a perspektíva tágítására, egy új fejlődési modellre van szükség.

A felemelkedés alapjául ciklusokon átívelően a működő tőkét tette meg a politikai elit, mely fejlődési modell nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: alacsony szinten stagnál a foglalkoztatás, a bérek és a termelékenység konvergenciája messze alulmaradt az árak konvergenciájához képest, az adósság pedig újratermelődött. A Medgyessy-féle „jóléti rendszerváltás” sem jutott túl a rövid távú pénzosztáson: a száznapos programok aligha tekintettek száz napnál előrébb. Orbán Viktor a felszínen szakított ezzel a paradigmával, ám a kormány multiellenes, válság- és bankadóra építő stratégiája inkább szolgálja a látszat fenntartását, a nemzeti oldal állandó birodalomellenes harcának demonstrálását. Ez a pőre látszaton túl nem jelent semmi mást, viszont iszonyatos költségekbe veri az országot: százmilliárdot meghaladja a kormány eszetlen gazdaságpolitikája miatt az állampolgárok által fizetett felár. Amire szükség lenne, az a magyar gazdaság stratégiai érdekeinek pontos azonosítása és az okos érdekérvényesítés. A kormány azonban bebizonyította, hogy erre nem képes. A globális kapitalizmusban előrelépni, a nemzetközi munkamegosztásban jobb helyet kivívni csak tudatos állami szerepvállalással lehet. A kormány azonban csak az állam büntető jobb kezét erősíti, a tekintélyelvű zsarnokság fenntartásához szükséges képességeket bővíti, miközben a kilábaláshoz szükséges kapacitásokat, az állam esélyteremtő bal kezét leépíti.

Sehol nem tűnik ez fel jobban, mint a kormánynak az oktatáshoz és a társadalompolitikához való viszonyulásában. A felsőoktatásban végigvitt példátlan forráskivonás és az ebből fakadó kapacitásszűkítés a fiataloktól, éspedig elsősorban a nem diplomás szülők gyerekeitől veszi el a felemelkedés esélyét. A közoktatáshoz mint közszolgáltatáshoz való hozzáférést az Orbán-kormány folyamatosan szűkíti: középtávon 40%-kal lesz kevesebb gimnazista. A tankötelezettség korhatárának leszállítása 16 évre nem szolgál más célt, mint a spórolást. A kormány legfőbb célja a tömeges pedagógus elbocsátás (saját hatástanulmányukban 11 400 főről esik szó).

A magyar gazdaság központi problémája a rendkívül alacsony foglalkoztatás és az alacsony bérek, valamint az ebből adódó, visszatérő költségvetési instabilitás. Ennek oka az, hogy a rendszerváltás óta a kormányok lefelé kívántak versenyezni a globális hozzáadottérték-skálán, egyre alacsonyabb adóterheléssel és bérköltséggel, valamint a munkavállalók kiszolgáltatottabbá tételével. A magasabb foglalkoztatás és a magasabb bérek/hozzáadott érték elérésében azonban kulcsszerepe van az oktatáspolitikának. Ez a magyar társadalom első számú kitörési pontja.

Az oktatási ráfordítások jelentős növelése alapfeltétele annak, hogy közeledjünk a világgazdaságilag élen járó országaihoz. Az OECD 2010-ben megjelent, Az alacsony oktatási teljesítmény magas költsége (The High Cost of Low Educational Performance) című tanulmánya 50 ország adatai, felmérései alapján kimutatta: minél jobb az oktatás színvonala, annál versenyképesebb egy ország. A tanulmány szerint Magyarország GDP-jét jelentősen lehetne növelni már azzal is, ha olyan mértékben javítaná az oktatás színvonalát, ahogyan azt Lengyelország tette 2000 és 2006 között (és ennél is jóval nagyobb mértékben, ha elérné a finnországi oktatás minőségét). A Világbank 2006-ban megjelent, Hol van az országok gazdagsága? (Where is the Wealth of Nations?) című tanulmánya kimutatta, hogy minden ország legfontosabb tőkéje az immateriális tőke, amit mindenekelőtt az oktatással lehet előállítani.

A mostani gazdasági-pénzügyi válság leküzdése érdekében a különböző nemzetközi szervezetek (így az Európai Unió is) az oktatásba történő befektetések növelését sürgetik. Ezt szorgalmazza a Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz is, aki 2009-ben Budapesten tartott előadásában leszögezte, hogy az oktatásba történő befektetések jóval nagyobb hozamot termelnének, mint amekkora kamatot az adósságunk fizetésére kell fordítanunk. Ezt számos ország bizonyította. Finnország 1990 és 1993 között súlyos gazdasági válságot élt át. A GDP 13 százalékkal zsugorodott, a munkanélküliség 3,5 százalékról 19 százalékra szökött fel. A finn kormány minden területen drasztikus megszorításokat vezetett be, kivéve az oktatást és a kutatás-fejlesztést, ahol a ráfordításokat 74 százalékkal növelték. Néhány év elteltével Finnország a világ legversenyképesebb országai közé tartozott. Japán a második világháború után romokban hevert,mégis szinte minden mást háttérbe szorítva az oktatásra fordították a rendelkezésre álló források jelentős részét. Amikor újságírók megkérdezték a miniszterelnököt, ilyen súlyos helyzetben megengedheti-e magának az ország, hogy ennyi pénzt fordítson az oktatásra, ő azt válaszolta: éppen ilyen helyzetben nem engedheti meg Japán, hogy ne az oktatásra költsön.

A foglalkoztatási szint emelkedésében rendkívüli jelentősége van az alapfokú képzés során megszerezhető és fejleszthető alapkészségeknek. Ezek elsajátíttatásában nagyon rosszul teljesít a magyar iskolarendszer, ezt az OECD nemzetközi összehasonlító tesztjeiből és a hazai kompetenciavizsgálatokból tudjuk. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a magyar a fejlett világ egyik legigazságtalanabb, legszelektívebb iskolarendszere, amely a születéskori társadalmi hátrányokat nem csökkenti, hanem felerősíti. Az OECD tagországai közül Magyarországon határozza meg a legnagyobb mértékben a gyerekek társadalmi-gazdasági helyzete a 15 évesen mért teljesítményüket. Iskolarendszerünk a szegények gyerekeinek gyakran esélyt sem ad a színvonalas iskolákba való bekerülésre. Ezért kell a közoktatási egyenlőtlenségeket csökkenteni a hátrányos helyzetű tanulók oktatásának színvonalát emelve. Ennek legfőbb eszköze a hátrányos helyzetűeket tanítóknak adott teljesítményarányos pedagógus-bérpótlék és a mentori ösztöndíjak, valamint a korai fejlesztés, az óvodai és az iskolai segítő-fejlesztő szolgáltatások kiemelt támogatása. Minden oktatásban dolgozó számára biztosítani kell az évek óta elszenvedett reáljövedelem-csökkenés kompenzációját, és ezen felül a reáljövedelem emelkedését. Teljesítményarányos juttatásokat kell bevezetni, hogy a tanulók kompetenciaméréseken elért eredményeinek javulásában a pedagógusok mindenféle értelemben érdekeltek legyenek.

Az ország tőkevonzó képessége privatizálható javak hiányában a kiszámíthatóság és a jogbiztonság helyreállításával csak csekély mértékben javítható. A legfőbb, eddig kiaknázatlan növekedési tényezőnk a humántőke: képzett, egészséges, hosszú éveken át magas minőségi munka végzésére alkalmas emberek jelenthetik a gazdasági kilábalás alapját. Ezért meg kell állítani az elmúlt évek társadalompolitikájának hatására felerősödő elszegényedési folyamatot, meg kell akadályozni az egyenlőtlenségek további növekedését. Az egészségügyi közkiadások aránya ma kevesebb, mint a visegrádi országok átlagának kétharmada. A jóléti funkciókra költött összeg a GDP 2010-es közel 31 százalékáról 28 százalék alá zuhant.

Nem igaz, hogy nincs forrás a humántőke fejlesztésére. Százmilliárdjával ömlik ki a pénz a költségvetésből a teljesen felesleges látványberuházásokra, a haveri cégek támogatására, a tehetősebbeknek juttatott adókedvezményekre. A Magyarország talpra áll címet viselő alternatív büdzsénk összesen 2256 milliárd forinttal módosítaná a status quót, ami az aktuális kiadási főösszeg majd 15%-ának megfelelő átrendezést jelentene. Az egyenlegjavító tételek között mintegy 40:60 százalékos arányban szerepelnek kiadáscsökkentő és bevételnövelő intézkedések. A számos köztehercsökkentő javaslatnak köszönhetően az általános adóterhelés csak mérsékelten nőne, és 2013-ban még nem érné el a 2010-es kormányváltás előtti szintet. A Fidesz-kormány által megrajzolt keretek között is közel 400 milliárd forintos befektetés valósítható meg a munkahelyteremtésbe, egy bő 300 milliárdos program a humántőke fejlesztésére és közel 250 milliárd forint elkülönítése az egészséges életet és élhető környezetet szolgáló programokra. A forrást a társasági adó sávhatárának visszaállítása és a kedvezmények szűkítése, az igazságos, többkulcsos szja, a vagyonosodási vizsgálatok, a környezethasználati díjak, a korrupció, a fölösleges és pazarló kiadások csökkentése és a hitelesség visszaszerzése biztosítaná.

Nyilván nem megoldás mindenre az emberbe való befektetés, a stratégiai irányváltás azonban megkerülhetetlen. Az északi országok tapasztalata, hogy csak a gazdaságilag független és társadalmilag jól képzett középosztály képes működtetni és adott esetben megvédeni a demokráciát. Ezért a demokratikus megújulás alapfeltétele az elmúlt 20 év jólétiállam-ellenes, esélymegvonó társadalom- és gazdaságpolitikájával való szakítás.

* A szerző országgyűlési képviselő (LMP), a párt gazdasági kabinetvezetője.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.