Megyesi Gusztáv: Horváthné ősanyánk

Abba kellene már hagyni a keresztényüldözést, nem pedig állandóan azt kutatni, hogy különféle szakdolgozatok szerzői honnét vettek át csaknem egész fejezeteket forrásmegjelölés nélkül; ahol hetente derül ki, hogy a szerzők immáron nemcsak másoktól, de saját maguktól, sőt a konzulensüktől is lopják a szöveget (és az nem veszi észre), ott ennek igazán semmi értelme.

Dehogyis kezdünk most semjénzsoltozni, mi magunk is keresztények volnánk, ennélfogva semmi közünk Semjén Zsolthoz, kiesik érdeklődési körünkből, mi plágiumügyekben is igyekszünk a lehető legmélyebb rétegekre figyelmezni. Márpedig plágiumügyekben a legalsó szinteken már letisztult a kép. A nyáron még parázs vita folyt, példának okáért, a sashalmi centenáriumi iskolában, hogy Horváthné, az új igazgatónő plagizálta-e a pályázati anyagát, vagy sem.

A scrabble nevű társasjáték betűkövei
The words recession and Europe, made from letters of a scrabble game, are seen in this illustration picture taken in Ljubljana, November 15, 2012. REUTERS/Srdjan Zivulovic (SLOVENIA - Tags: BUSINESS)

Vigyázat, nem az volt a vita tárgya, hogy vett-e át Horváthné hivatkozás nélkül idegen szöveget, mert amint azt a tantestület megállapította, szinte mást se tett, mondhatni, az egész szöveget az internetről szedte le, még arra se ügyelve, hogy a különféle stílusokat egymáshoz igazítsa. Az önkormányzat kormánypárti képviselői szerint viszont szó sem lehetett plágiumról, hiszen „az összeollózás mindennapos dolog, minden pályázat így készül”, legalábbis ez hangzott el a testületi ülésen.

Aztán később pontosítottak, miszerint minden intézményvezetői pályázat ugyanazokat a fordulatokat tartalmazza, első a gyerek érdeke stb., úgyhogy ilyen alapon minden plágium.

Jó, bizonyos konzervatív és mára már avítt felfogás szerint a lopás akkor is lopás, ha evidenciát lop az illető, ám itt többről van szó. Az igazgatónő ugyanis azzal védekezett, hogy nem ő vette át mások gondolatait, hanem a korábbi tantestületi értekezleteken általa előadottakat hasznosították mások, s bebizonyította, és itt most a Hvg.hu-ról a polgármestert idézzük, „hogy a 2012-es pályázatában szereplő fordulatok, mondatok, bekezdések (melyek mások pályázatában is megjelennek 2010, 2011, 2012-ben) Horváthné korábbi munkáiból, dolgozataiból, jelentéseiből fakadnak”.

Azért ez mindjárt más. Ha jól értjük, akkor arról van szó, hogy az igazgatónő korábbi dolgozatait és tantestületi felszólalásait a kollégák egyszerűen ellopták, majd saját anyagként föltették a világhálóra, ahonnét aztán a szerző visszavette őket, nem is sejtve, hogy saját magától ollóz, ami azért a plagizálási kultúra nem akármilyen foka.

Ismerve az iskolaigazgatói pályázatok gondolatgazdagságát, eredetiségét, valamint emelkedett stílusát, erős a gyanúnk, hogy Horváthné a honi pedagógustársadalomban afféle ősanyaszerepet tölt be, amennyiben minden pályázati fordulat és gondolatszikra tőle származtatható; egyszer még ki fog derülni, hogy ebben az országban az utóbbi hatvan évben egyetlenegy ember írt becsületes szakdolgozatot, a többi mind tőle lopott.

Mindez csak azért fontos, mert Schmitt Pált, Semjént meg a többit el lehet zavarni, pár év, és a kutya se emlékszik majd rájuk, ám Horváthné esete immár a hétköznapi kultúra szerves része, amiből nincs menekvés; életre kelnek Temesi Ferenc író még hét évvel ezelőtt mondott gyönyörű szavai, miszerint „ami nekem fontos az internetből, azt én elveszem. A világháló mindenkié, közös kincsesbánya.”

Egyébiránt Horváthné igazgatói programját a sashalmi tantestület 33:10 arányban utasította el, a személye ellen 676 szülő tiltakozott az aláírásával; ebből következően az önkormányzat elsöprő többséggel szavazta meg a kinevezését.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.