Miért van az, hogy Szabolcs-Szatmár megyétől pénzt veszünk el, Afrikának meg adunk? – ezzel a kérdéssel próbálkozott múlt kedden Orbán Viktor Brüsszelben a „kohézió barátainak” sajtóbeszélgetésén. Geo, a blogger fején szokta találni a szöget. A szög most sem úszta meg: „Mint tudjuk: Bajorországot szeretne Orbán. S mit kérdez a bajor paraszt? Miért van az, hogy Türingiától pénzt veszünk el, a magyaroknak meg adunk?”

Igen, Orbán kérdése pontosan így hangzana, ha ugyanezzel a morállal és felelősségérzettel bajor parasztnak születik. Miért adunk a távoli szegényebbnek a közeli gazdagabb (kevésbé szegény) helyett? Amúgy persze nem adunk. A bajor parasztnak sokkal többe került Türingia, mint Szabolcs-Szatmár, Németország kohéziója, mint Európa kohéziója; és többe kerülnek neki Európa Szabolcs-Szatmárai, mint Afrikáéi – Európa kohéziója, mint a világé.

Ki mint él, úgy kérdez. Az egész orbáni antiszociálpolitikának az a kőkeményen érvényesített alapelve, hogy a legszegényebb kapja a legkevesebbet, a „mieink” meg a legtöbbet. Orbán számára Szabolcs-Szatmár csak Brüsszelben a miénk. Itthon az már neki Afrika. De mi is a helyzet Afrikával? Afrikában az egy főre jutó GDP a magyarországinak hetede-nyolcada. Fekete-Afrikában sokkal kevesebb. Afrika 54 országából 33 tartozik az LDC-k, a legkevésbé fejlett országok (least developed countries) közé. Az ilyen országok több mint kétharmada Afrikában van.

Az LDC kategóriát egy 1971-es ENSZ-határozat állította fel. Egy ország akkor kerülhet ki belőle, ha az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme mai értéken meghaladja az 1086 dollárt. Ez kerekítve a tavalyi magyarországi érték tizenketted része. 1971 óta mindössze három országnak sikerült kikerülnie az LDC kategóriából.

Az LDC-csoport országaiban él a világ népességének 12 százaléka. (Az EU-ban kb. hét százaléka.) Ott a lakosság 75 százaléka naponta két dollárnál kevesebből él, harmada éhezik vagy alultáplált. Tízévenként ENSZ-konferenciákon tekintik át, miként alakul az LDC-csoport helyzete. Borzalmasan – állapították meg legutóbb tavaly májusban Isztambulban. Felszólították a fejlett országokat, hogy növeljék az LDC-országoknak nyújtott támogatást. Valamelyest az EU is növelné, és ez az, amit Orbán Viktor nem bír fölfogni.

Egyébiránt tavaly a fejlett (OECD-) országok még csökkentették is a legszegényebbeknek nyújtott támogatás mértékét. Nemzeti össztermékük 0,3 százalékát fordították erre. Magyarország harmadannyit, 0,1 százalékot. Az ENSZ célja 0,7 százalék lenne.

Rendjén való, hogy Magyarország arányítva is kevesebbet költsön erre, mint a nála gazdagabb és az LDC-országok többségét évszázadokon át lerabló volt gyarmattartó országok. De ennyire keveset? Havonta és polgáronként egy kiló kenyér árát sem? Tizedannyit, mint amennyit az IMF elrugdosásával kidobnak az ablakon? Huszadannyit, mint amennyivel az egykulcsos adó a gazdagabbakat évről évre tovább gazdagítja?