TGM: Apró, jelentéktelen megjegyzés

A Népszabadság tudósítója Athénban járt („A munka sem ad biztonságot”, november 15.), és az ottani drámai helyzetről megkérdezett két embert. Természetesen: két magyart. Egy röplabdázót és egy diplomatát.

Magyar röplabdázók és külügyi hivatalnokok Pesten is találhatók, ezért kár volt elutazni. Különösen akkor, amikor a legjobb elmék egész Európában a görög dilemmákon törik a fejüket, s a legjobb európai lapok és folyóiratok tele vannak erről szóló kiváló írásokkal. Ezeknek az olvasásához se szükséges elutazni. Ajánlom Kosztasz Lapavicasz és Sztathisz Kuvelakisz tanulmányait, de van még rengeteg. Leonidasz Hriszantopulosz azt írja a helyszínről (ugyanaznap) a bukaresti criticatac.ro portálon (románul és angolul), hogy küszöbön áll a polgárháború, a nép fegyverkezik, nem adja olcsón az életét.

A Népszabadság tudósítója a magyar röplabdázót idézi, aki „megbecsült tagja az athéni közösségnek” – van athéni közösség? nálunk megbecsült tagjai a pesti közéletnek a légiós női röplabdázók? hallott már róluk valaki? –, aki elővezeti a görög néppel szembeni szokásos xenofób közhelyeket a Bild Zeitung, a Neue Kronen Zeitung, a The Sun és a Blikk nyomán.

Ezért is érdemes volt Athénba utazni.

A görög nép kivéreztetéséről a „trojka” (Nemzetközi Valutaalap, Európai Bizottság, Európai Központi Bank) takarékossági programja révén, a hatalmas tüntetésekről és sztrájkokról a Népszabadság tudósítójának az jut eszébe, hogy a görögök felelőtlen költekezők, élvezik az édes életet, nem ellenzik a magas közszolgálati béreket, és különben is olyan mókás figurák. (Emlékszünk 1980–81-re, akkor éppen a lengyel munkások voltak lusták és felelőtlenek a pesti – és moszkvai – sajtó szerint.)

De hát minek csodálkozunk: a Népszabadság azt írja a címlapon, hogy „elég furcsa lenne, ha a hazai szakszervezetek is a nemzetközi pénzvilág vagy a nagytőke ellen tiltakoznának”. A természetes nyilván az lenne, ha a szakszervezetek a nemzetközi proletariátus ellen tiltakoznának, nemde?

Másnap, november 16-án azt írja a Népszabadság egyik vezércikke: „Nagyjából tudomásunk van az [Európai] Unió perifériájának kétségbeejtő állapotáról.” (Miért nagyjából? Elvégre Magyarország ugyanehhez a perifériához tartozik, hozzá is csak épp hogy.) Majd a szerző így folytatja: „A múlt század hatvanas éveiből itt ragadt, egyoldalúan tőkeellenes szakszervezeti logika – ha van is igazsága – a haragot igazolja, de elfedi a horizontot.” A tőkeellenes logikát nem a XX., hanem a XIX. század hatvanas éveiből „felejtették itt”, és a munkásmozgalom (amelynek a történetéhez a szakszervezetek tartoznak) a tőke ellenfele, azaz a döntő strukturális ellentmondás öntudata és politikai szervezete. Sok minden megváltozott – a prekariátus nem pontosan azonos a munkásosztállyal – , de ez a szerkezeti ellentmondás továbbra is fönnáll. EZ A HORIZONT. Ezt a sztrájkok nem födik el, hanem föltárják.

Lehet, hogy az osztályharcot „itt felejtették”, de sajnos a bérmunkásoknak nem áll módjukban egyoldalúan abbahagyni. A tőkéseknek is abba kellene hagyniuk. De őket – ki tudja, miért – senki nem akarja meggyőzni róla, hogy az egész ügy elavult.

(Tamás Gáspár Miklós úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a magyar szakszervezetek miért ódzkodtak attól, hogy ebben a hazai közéleti helyzetben utcára vonuljanak a nemzetközi pénzvilág vagy a nagytőke ellen. Ezen felül úgy tesz, mintha munkatársunknak valóban ez lenne a véleménye a görögökről, és a Népszabadság letudta volna a görög válság bemutatását e két cikkek közlésével. Mindkettő szíve-joga. Mi azért biztatnánk, hogy olvassa rendszeresen a lapunk görögökről, Görögországról szóló cikkeit. – A Szerk.)

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.